Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Az 1920-[19]21. évek biztosítási gyakorlata

BÍRÓI GYAKORLAT. II9 egyik neménél, a szakbizottsági eljárás joghatályosan ki nem köthető (C. IV. 1821/1920, Ker. Jog 1920, 168. 1. . VII. Részkár. A biztosítási feltételek szerint, részleges kár esetében, jogában áll a biztositó társaságnak a több évre kötött szerződést, a szerződéses időtartam lejárta előtt, egyoldalúiéig felbontani. Ez a kikötés a 472. §. értelmében érvéntelen, mert ellentétben áll a 482. §-al. Ha a társaság e kikötés alapján időelőtt felbontja a szerződést, a biztosított keresetet indíthat a szerződés fennállásának megállapítása iránt iC. IV. 1872/191905 1102/192 1, Ker. Jog 1920, 94. 1. és Hj. T. Ií. 159). Ha pedig a biztosított ezzel a jogával nem él, a szerződés jogellenes megszüntetésének, a 486. §. 2. bekezdése értelmében, az a következménye, hogy a biztositó — bár a legutóbbi esztendő egy részére a koczkázatot viselte — az egész évre fizetett dijat visszafizetni köteles, de nem a korábbi évekre fizetetteket (C. VII. 2327/1920, Hj. T. II. 45). VIII. Harmadik elleni kárigények. A 483. §-ból következik, hogy a szállítmányozónál elhelyezett ingókban betöréses lopás által előállott kárért a biztositó az ő felelősségét a szállítmányozó felelőssége alapján el nem háríthatja, hanem csak visszkeresete lehet a szállitmányozó ellen. (C. IV. 1717/1919, Hj. T. II. 48). IX. Díjfizetés elmulasztása. Betörés ellen 1918. évben kötött biztosítás első dijnyugtája a proletárdiktatúra alatt volt esedékes. A pénzbeszedő sikertelenül járt el, mert a biztosított üzlete a diktatúra alatt zárva volt. A diktatúra bukása után a biztosított a társaság egy tisztviselőjével találkozván, utóbbi megígérte, hogy a pénzbeszedőt a dijnyugtával újból elküldi. Néhány nappal ezután, mielőtt a dijnyugtát a biztosítottnak újból bemutatták volna, megtörtént a betörés. A biztosított keresetével a 48^. §. 4. pontja alapján elutasittatott: mert a biztosítási dijnak pénzbeszedő általi egyszeri beszedése még nem állapit meg a felek közt oly gyakorlatot, a mely a biztosítottat a biztosítási dijnak a biztositónál való lefizetése alól felmentené, és mert a társaság képviseletére nem jogosult tisztviselő ígérete a társaságot nem kötelezvén, a társaság nem tartozott a dijnyugtát beváltás végett elküldeni; az a körülmény pedig, hogy a társaság a per folyamán, 1920. évben esedékessé vált ujabb díj összegét ismét pénzbeszedő utján szedette be, az 1919. évi díj fizetésének elmulasztása kérdésében közömbös (G.IV. 1337/192i,Hj. T. II. 160). Az üzletnek a proletárdiktatúra alatt történt szoczializálása nem esik okvetlenül oly erőhatalom fogalma alá, a mely a biztosítottat a dij lefizetésében gátolta. Ha tehát a biztosított a neki beküldött dijnyugtát a diktatúra alatt be nem váltotta, a biztositó jogosult volt a szerződést hatályvesztettnek tekinteni és nem tar-