Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1921. évben

I IO BÍRÓI GYAKORLAT. sitésre irányuló kérelmének nem ad helyet, de a szerződésszegő adós kártérítési kötelezettségét megállapítja (C. IV. 863/1920. IV. 1244/1920. és fent közölt határozatok). A korábban kelt határozatokban a Curia aránylagos és arányos kármegosztásról beszélt, az ujabban kialakult gyakorlat szerint pedig a tisztességes kereskedői haszon megítélése lesz a döntő. Nincs helye a Curia 24. s^. teljes ülési döntvénye szerint a baleset folytán megítélt járadék felemelésének a gazdasági viszonyok időközben beállott változása alapján. Az árdrágítás joggyakorlatát különösen két szempontból minősitik tulszigorunak. Először a Curia közömbösnek tekinti azt, vájjon az eladó nyeresége a szokásos hasznot, illetőleg a vételár a piaczi árat meghaladja-e vagy nem, másodszor lánczkereskedést állapit meg a Curia abban az esetben is, midőn az ügyletet kereskedők kötötték meg üzleti körükben és az üzletkötésnek ezt a módját is oly eljárásnak tekintette, mely az árunak a fogyasztóhoz jutását nem szokásos és szükségtelen közbenső kereskedéssel drágította (C. IV. 1943/1920. H. T. 7., 62.). Viszont az az ügylet, melylyel a szükségtelen, közbeeső kereskedő a közszükségleti czikket drágítja, bírói jogvédelemben rendszerint nem részesülhet; ez azonban nem áll feltétlenül arra a nagykereskedőre.nézve, a ki a másik nagykereskedőtől megvett árunak külföldre való kivitelével foglalkozik (C. IV. 4010/1920. K. J. 5—6., 35.). Közszükségleti czikknek tekintette a Curia a hordót (Curia VII. 1795/1920. H. T. 2., 14.) és a tokaj-hegyaljai bort (Curia IV. 577, 1921. K. J. 19—20., 90.). Ezzel kapcsolatban rövid szemlét kell tartanunk a borvételi ügyletek hatálytalanítására vonatkozó 4375/1919- és 5170/1919. számú rendeletek értelmezése felett. A 4375/1919. számú rendelet értelmében a bor átadásával egyenlőnek tekintendő annak a K. T. 3^2. §-a alapján a vevő veszélyére történt eladása (C. IV. 298'1921. K. J. 9—10., 58.). Ez a rendelet nem zárja el a szerződő feleket attól, hogy a hatálytalanná vált ügyletet fenntartsák, teljesítsék vagy arra nézve egyezséget kössenek. Az egyezség azonban azon a czimen megtámadható, hogy felperes az egyezség kötésekor a fenti rendelet létezése iránt menthető tévedésben volt (C. IV. 1346, 1921. K. J. 21 — 22,, 1 i 1.). Az 5170, 1919. sz. rendelet értelmében a borvételi ügyletet tényleges átadás esetén kívül csak akkor lehet teljesitettnek tekinteni, ha a kárveszélyt a rendelet életbelépése előtt a felek megállapodásához képest a vevő viselte (C. IV. 2799 1920. K. J. 3—4., 24.). A rendelet folytán hatálytalanná vált adásvételi ügyletből kifolyólag a felek egyike sem követelhet teljesítést vagy kártérítést, hanem csupán