Jogállam, 1922 (21. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3-4. szám - Kereskedelmi joggyakorlatunk az 1921. évben

io8 B'RÓI GYAKORLAT. pán azt az árkülömbözetet követelheti, mely a megtagadás idő­pontjában fennállott (C. IV. 2461/1920. K. J. 1—2., 8.). A vevő­nek ez esetben ugyanis módjában lett volna az árut, habár az ere­detileg kikötöttnél magasabb áron beszerezni, az eladót a kiilöm­bözetre perelni; ennél többet tehát jogosan nem követelhet. Ha a vevő a vételárat kifizette, de az áru átvételében kése­delmes, az eladó a K. T. 35 1. §-a szerint kártéritést csak az áru letétele vagy annak a 347. §. harmadik bekezdése értelmében a vevő rovására való eladása esetén követelhet, a szerződéstől való egyszerű elállás esetén azonban kártérítés nem követelhető (C. IV. 1332/1921. K. J. 19—20., 94.). A keresk. törvény 3 5 2. §-a sze­rint az eladó árkülömbözeti kártéritést a vevőtől csak akkor kö­vetelhet, ha az árut a vevő rendelkezésére tartja és neki teljesí­tésre felajánlja, vagy ha az árut a vevő terhére eladja (C. IV. Rp. 1761 1919. H. T. 6., 59.). Az eladó késedelme esetén a K. T. 356. §. 2. p. alapján követelhető kártérítés kiszámításának alap­jául a teljesítési — és nem a rendeltetési — helyen mutatkozó piaczi árkülömbözet szolgál, ez utóbbi is csak annyiban,'a mennyi­ben a tisztes üzleti nyereséget meg nem haladja (C. VII. 1420/1920. H. T. 6., 60.). Megjegyezzük, hogy a Curia némely határozatá­ban a rendeltetési hely piaczi árát vette tekintetbe és e határoza­tában előbbi állandó gyakorlatára tért vissza. A proletárdiktatúrának a vételi ügyletekre való kihatását tár­gyalja a következő két határozat. Noha az eladót az ügylet lebo­nyolitása tekintetében szükséges intézkedések megtételében a kommunista uralom következtében önhibáján kivül beállott erő­hatalom gátolta, a vevő sem tartozott az ügylet lebonyolitásával a kommunista uralom bizonytalan megszűntéig várni s igy az ügy­lettől elállani jogában állott (C. IV. 458/1921. Hiteljogi Dönt­vénytár XIV. kötet 18. eset). A proletárdiktatúra következtében a magántulajdon tekintetében is teljesen megváltozott viszonyok közepette és azoknak kiszámithatatlan volta mellett az eladó nem volt köteles az árut teljesen bizonytalan ideig a vevő rendelkezé­sére tartani s ezért jogosan állhatott el az ügylettől (Curia IV. 301/192 1., u. o. 19. eset . A successiv szállításnál immár állandó gyakorlat, hogy az egyik félnek késedelme esetén a másik fél az egész ügylettől el­állhat. Persze mindig ténykérdés az ügylet egységes volta, a mely ténykérdést a Curia némely határozatában nem világit meg kellő szabatossággal (C. IV. 1858/1919.). Ha a felek több önálló ügy­letet kötöttek, akkor valamelyik félnek az egyik ügyletnél fenn­forgó késedelme alapján a másik fél a többi különálló ügylettől egyoldalúan el nem állhat (C. VII. 1785/1919. H. T. 4., 34.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom