Jogállam, 1921 (20. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám

ÚJÉVI ELMÉLKEDÉS. gálni: egyszer kiérdemelni s egyszer napszámba kimunkálni, — a jelen idők mérhetetlen bajában megint körül kell néznünk, hogyan menthessük meg sokat szenvedett nemzetünket, ez lehet csak a legfőbb gondja minden osztálynak, minden elmének, s az uj év küszöbén azt a kérdést látjuk előttünk mi is jogászok, hogy van-e mégis a jogi élet és fejlődés világában: valami, — legyen az reform vagy maradás, — a mit elsősorban kell szem előtt tartanunk mint nemzetünk újjászületésében a legnagyobb, döntő szerepre hivatott tényezőt. És bármennyire fontos, nagy alkotások várnak is a jogélet minden területén elintézésre, mégis azt kell mondanunk, hogy valamennyinél fontosabb, valamennyit megelőző feladat az az egy szerény, már rég elintézettnek látszó állapot megmentése, biztosítása, melyet jogrendnek nevezünk, s mely mint minden életfeltétel akkor válik leginkább érezhetővé, mikor nincs. Senki se legyen és né lehessen a maga birája, ez a kultúrállam jogrendjének az alapfeltétele, s az ebből folyó fegyelem és önfegyelmezés. Ennek a helyes jogrendnek köszönhettük, hogy mint egykor a török- és tatárdulás idején, a világháború előtt is mi voltunk a nyugati kultúra végvára és védőbástyája az akkor úgynevezett Balkán idegen világrendjével szemben; a kelet fogyatkozásai határainkon visszafordultak s inkább csak erényei hatolhattak át. Ezt a nagy előnyünket pedig nem engedhetjük magunkról olyan könnyen lerongyolódni, hisz ez volt egy a legfőbb biztositéka tekintélyünknek és hitelünknek a külföld előtt. Első sorban a közhatalom teremti és tartja ugyan a jogrendet, de nem a közönség nélkül. Az mindnyájunk java és becsületének kérdése, sőt vannak oly finom árnyalatai, melyeket a müveit közönség segítsége nélkül megvalósítani nem is lehet. Méltán tarthatjuk azt minden jó ember édes gyermekének, csak ne akarjunk mind atyai hatalmat gyakorolni fölötte s ne akarják egyesek a maguk külön jogrendjét illetéktelenül a másokévá tenni s képzelni. i*