Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1919 / 1-2. szám - A Magyar Népköztársaság alkotmánya
A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA. 8; akaratra való hivatkozás eszköze lehessen, de ne válhassék a törvényhozás nélküli huzamosabb kormányzás eszközévé. Fontos elvi jelentőségű kérdés a vétó kérdése, a mely azonban legfeljebb mint a törvény kihirdetését elodázó s annak ujabb megfontolását ajánló elnöki intézkedés jöhetne a franczia alkotmány mintájára szóba. Természetes az is, hogy a királyi jogoknak mind az a része, a mely különleges fejedelmi prasrogativát alkotott, a köztársasági államfőt meg nem illetheti. A törvényhozó hatalom tekintetében az egy- vagy kétkamara rendszer a kérdések középpontja. A radikális felfogás kétségkívül az egykamarás megoldás felé vezet, a minthogy demokratikus alapon nehéz is megalkotni egy oly második törvényhozó testületet, a mely az első kamarától heterogén összetételű —• mert csak igy lehet értelme — és mégis az első kamarával egyaránt a demokratikus elvnek megfelelően, népképviseleti testületként jelentkeznék. Svájczban és az Eszakamerikai EgyesültÁllamokban a rendi tanácsnak, illetve a szenátusnak azért van különösebb jelentősége és tekintélye, mert összeállítása folytán, noha tagjai nem tekinthetők az egyes tagállamok delegátusainak, a valóságban mégis az illető tagállamoknak (a kantonoknak) a reprezentatív testületei. Az aktiv és a passzív választójogról az alkotmánynak csakis az általános elveket kellene tartalmaznia, a választójog részleges szabályozása külön törvényben lenne helyén. A parlamenti jog köréből, mint már érintettük, fontos kérdés a törvényhozó testület egybehivása, a nemzetgyűlés törvényes időtartama, az ülésszakok szabályozása s esetleg gondoskodás arról, hogy a törvényhozó testület működésének folytonossága automatikusan is biztosittassék. Az alkotmányba tartoznék a törvényhozó testület tagjainak immunitására vonatkozó szabályoknak az átvétele, természetesen akként, hogy ne alkossa a büntetés alól való mentesség kiváltságát; továbbá az összeférhetetlenséget megállapitó szabályok, ugy azonban, hogy Igillam. XVIII. évf. 1—2. ^ 6
