Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - Szociális jogrend és egyéni jog

62 DF BAUMGARTEN NÁNDOR Már az ujabb közigazgatási jogban is mindinkább utat tört magának az a felfogás, hogy a közjogi jellegű jogszabályok alapján is az állam polgárait "alanyi jogok illetik. A régibb Gneist-íé\e elmélet szerint a közigazgatási jog szabályai első sorban nem a polgárok, hanem az állam érdekét tartják szem előtt és ha előnyöket is biztosítanak egyes feleknek, ezek csak azt kívánhatják meg, hogy a tárgyilagos jog nyilvánuljon meg a közigazgatásban. Ennek a felfogásnak hive Fleiner is,* a ki azonban maga is kénytelen beismerni, hogy az alanyi jog és az objektív jog reflex hatása közt a külömböztetés nehéz. Az alanyi jogok példája gyanánt csak azokat az eseteket kívánja elismerni, a melyekben a törvény az egyesnek pontosan körülirt teljesítésre ad követelési jogot. Ilyen a fizetés és egyéb pénzbeli fizetési igény (nyugdíj), a szabadalmi oltalom stb. Ezzel szemben az ujabb elmélet, melynek alapgondolatát már Báhr: «Rechtsstaat* cz. munkájában is megtaláljuk, abból indul ki, hogy a polgárt a tárgyilagos szabály alapján alanyi jogok illetik meg és a tárgyilagos jog ilykép az egyén részére biztosított jog forrása lehet. így számos jogtétel az egyeseknek, társaságoknak, testületeknek, mint az államélet tényezőinek, részeseinek is biztosit igényeket, természetesen állami közérdekből, a közfejlődés előmozdítása czéljából ugy, hogy a közigazgatási jog, a míg egyrészt megszorító hatású a magánosokra, másfelől oly jogosítványok forrása ís lehet reájuk nézve, melyek egyéni boldogulásuknak fontos segítői és melyeket magánjogi alapon elérniök lehetetlen lenne. Az alanyi jogok kiterjesztése nemcsak azt jelenti, hogy az állam polgárainak lehető legjobb helyzetére törekszik, hanem azt is, hogy az alanyi jogokat kiterjesztő állami rendszer a demokratikus haladás és fejlődés lehetőségét is biztosítja. Ha ugyanis az állam polgárainak alanyi jogokat ad, akkor az állami hatalmat * Fleiner: Institutionen des Deutschen Verwaltungsrecht. II. kiadás. 1912.