Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

}6 Dí BÁRÓ WLASSICS GYULA állapítottak és mivel ez a béke föltételeire is sötét árnyékot vet, sötét árnyékot vetett arra az én hitemre is, melyet a népek szövetsége iránt táplálok, mert ez csak akkor hordozhatja szilárdan és biztosan a tartós jogbéke uj világrendjét, ha belső cohásiójához nem fér az elkeseredés, a túlzott lealázás bomlasztó mérge. A ki komolyan akarja a népek szövetségén alapuló uj világrendet: annak vigyázni kell, hogy a legyőzőiteken oly sérelem a békekongresszuson ne érje, mely gyógyithatlan sebet ejt egy nemzeten. Ilyen gyógyithatlan seb volna Magyarország területi integritásának oly rettenetes sérelme, melyet — midőn e sorokat irom — a szomszéd népek terveznek ellenünk. Ha meggondoljuk, hogy az entente is és különösen Wilson ur egyenesen hadi czélnak tűzte ki azt, hogy jövőre nem durva erőszak, de a jog erkölcsi hatalma intézze el a nemzetközi viszályokat és a népek szövetsége biztositsa a tartós jogbéke állapotát: akkor nem szabad reményünket elveszíteni, hogy a kongresszus békekötése a döntő pillanatokban tudni fogja mérlegelni, hogy minő európai érdek fűződik ahhoz, hogy ez az ezer év óta fennálló állam ezentúl a maga függetlenségében és testvérnépeivel teljes egyetértésben megelégedve teljesíthesse a népek nagy tanácsában hivatását. Es egyúttal meg fogja nézni ennek a képnek másik oldalát is és újra és újra meg fogja fontolni, minő elkeseredéssel lenne átitatva az az alap, melyre az uj világrend nélkülözhetetlen kellékét — a tartós békét — fel akarják épiteni, ha az alkotmányával — melyet Wilson tud ós könyvében] Anglia alkotmánya mellé helyez —, szabadságintézményeivel, történeti múltjával, területének geopolitikai cohásiójával összeforrott ország területe mint szabad préda kerülne mind a négy világtájékról : északról, délről, keletről, nyugatról a szomszéd népek birtokába.