Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám

ADALÉKOK A TARTÓS JOGBÉKE INTÉZMÉNYEIHEZ. 37 A) Békekongress\us és kodifikác^ió. Arra a kérdésre, hogy mily állomásokon keresztül jutunk az lij nemzetközi jog részletes kimunkálásához, csak azt felelhetem, hogy a fegyverszünet, a győző hadviselőfelek értekezlete után következik az előzetes, a végleges békekötés és a nagy békekongreszszus. Azt azonban nem szabad, nem is lehet kívánni, hogy a békekongresszus az uj nemzetközi jog részletes munkáját végezze. A békekötési kongresszusoktól — ezt irtam más alkalommal — nemcsak a laikusok, hanem a jogászok egy része is uj tételes nemzetközi jogszabályokat vár. Ha a békekongresszusok történelmi lapjait forgatjuk, arra az eredményre jutunk, hogy ott uj kötelező nemzetközi jogszabályok csak nagyon ritkán keletkeztek. Talán a westíaliainak nevezett münsteri és osnabrücki békekötéstől az 1856-iki párisi kongresszusig csak ez az utóbbi kivétel, mert itt tényleg a hires tengerjogi nyilatkozat sok uj és lényegesen módosított szabályt tartalmaz. Ellenben ki tagadhatná, hogy a békekongresszusok a cambrai-i (1508) kongresszus óta, mely az első tisztán diplomacziai kongresszus volt, a nemzetközi jogi politikai életnek leglényegesebb szervei. Uj eszmék, uj elvek a nagy békekongresszusokon nem hiányoztak. Gondoljunk csak a westfaliai békekötésre, melyben a politikai és vallási egyensúly elve érvényesül. Annyi bizonyos, hogy a nemzetközi jog politikai történetében a nagy békekongresszusok korszakjelzők. De ha elfogadott tételnek kell is tekintenünk és valóban a békekötési kongresszusok természetéből következik is, hogy Ott új pozitív és részletekbe menő jogtételeket rendszerint nem alkotnak, az ismét közismert a nemzetközi jog történetéből, hogy ott a különféle anyagú tárgyalások mögött a nemzetközi jogi elvek, eszmék és különösen a nemzetközi jog alapfelfogásainak eltéréséből származó különböző jogi álláspontok küzdenek egymással. Semmi kétségünk se lehet, hogy a nemzetközi jog politi-