Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 3-4. szám - Széljegyzetek a birtokpolitikai törvényhez

192 D? NYULÁSZI JÁNOS Nem szabad ugyanis elfeledni azt, hogy ennek a törvénynek a megalkotásánál a legellentétesebb érdekek állottak egymással harczban. Az egyik érdek volt a kisgazdának, a kisparasztnak földhöz juttatása az egyéni tulajdon érvényesülése s alapul vétele mellett. A másik érdek a kollektív gazdálkodás gondolatának megvalósítása azok közt a keretek közt, melyeket a mai gazdasági rendszer meg tud engedni. A harmadik a földjáradéknak, mint a termelést és a javak elosztását zavaró jövedelemfelosztási tényezőnek a kiküszöbölése. A kisgazdának és a falu lakosságának ellentétbe helyezkedése a városi lakosság érdekeivel, mert a törvény alkotása közben ez utóbbi mind inkább látta a veszedelmet, mely abból állhat elő,, hogy a mezőgazdasági nagyüzem és az intenziv mezőgazdaság kapcsolatban a különféle mezőgazdasági iparágakkal teljesen atomizálódik s az ipar és kereskedelem munkásai a kialakulandó nagy parasztköztársaságban ellátatlanul maradnak. Ide kapcsolódnak be az ipar és kereskedelem fennmaradásához fűződő s igy a szocziáldemokrata törekvésekkel konform igények. A vezető politikai motívumok egyik legfontosabbika a nagybirtok s az ahhoz fűződő politikai hatalom összetörése, s ezzel kapcsolatban az ipari proletariátusnak a földmives osztályba történő bevezetése. Sokszor megtörténik, hogy valamely a czél kivitelére szolgáló eszköz, vagy annak hatályon kivül helyezése magában véve mint önczél jelentkezik.- így vagyunk a törvény keretében a szövetkezeti és részvénytársasági alakulatokkal. A szövetkezeti mozgalom vezetői bizonyos mértékig mint önczélt tudták beállitani a mezőgazdasági szövetkezetek létesítését s ugyancsak mint önczélt a Gazdaszövetség által annyit támadott banktőke általi gazdálkodás elleni irányzatot.