Jogállam, 1919 (18. évfolyam, 1-10. szám)

1919 / 1-2. szám - A nemzeti átalakulás problémája

88 LÁNYI BERTALAN zetek, melyeknek, nincs saját különálló nyelvök (Svájcz), vannak nemzetek, melyeknek nyelve egy másik nemzet nyelvétől csupán tájszólásszerüleg különbözik (Eszakamerikai Egyesült-Államok) és vannak nemzetek, melyek egymástól különválnak, jóllehet nyelvök azonos (Svéd- és Norvégország). A nemzeti jelleg, a mint láttuk, a kritériumok sajátszerű vegyületétől függ, a melyek együttvéve arra késztetik a nemzetet, hogy egy magasabb rendű személyiség tagjának tudja és érezze magát. A nemzetiségi elv alapján való államalakulás lehetősége és keresztülvihetősége az állam élettani lényének természeti elemei által van feltételezve s egyben korlátozva, s ezek mellett lényeges szerepe van a kulturelemeknek, nevezetesen a gazdasági, társadalmi és joguralmi viszonyoknak, a közös történelmi múltnak, az élétmódbeli, társadalmi és alkotmányjogi felfogás kongruencziájának. Az olyan népektől, melyek az önálló nemzeti lét összes — területi, népesedési és kulturális — előfeltételeivel rendelkeznek és önálló nemzeti létre aspirálnak, tehát valóságos nemzeti államembriók* nem lehet a nemzetiségi elv alapján való államalkotás és államfenntartás jogát megtagadni és a mennyiben eddig vegyes nemzetiségű állam kötelékében éltek, annak a lehetőségét sem lehet tőlük megvonni, hogy ezt a köteléket feloldják és államilag önállósuljanak vagy egy más állammal egyesüljenek. Az oly népelemek, a melyeknél ennek a proczesszusnak akár alanyi, akár tárgyi előfeltételei vagy általában, vagy még nincsenek meg, az önrendelkezési jog és a nemzetiségi elv czimén megkívánhatják, hogy az az államalakulat, a mely őket magában foglalja, módot nyújtson nekik arra, hogy nyelvüket, kultúrájukat és gazdasági érdekeiket szabadon ápolják, és hogy ne görditsen mesterséges akadályt nemzetszemélyiségi fejlődésük életfolyamata elé. Ebben áll a nemzetiségi autonómiav alódi lényege és tartalma. * V. ö. Jás^i Oszkár: A monarchia jövője. Budapest, 1918. 14. 1.