Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja

4Ő.4 D? BAUMGARTEN NÁNDOR A részvényjogi reform alapvető kérdése, váljon az érdekeltekre bizott e jogok és kötelességek mellett vagy ezekén felül ne gondoskodjunk-e oly szervekről, melyek a közérdek hivatalból való védelmére szolgálnak. Kétségtelen, hogy a részvénytársasági ügy a XIX. század közepe óta teljesen átalakult: a német törvénv a részvénytársaságok ügyvezetését a társaságok magánügyének tekintette es kizárólag azt tartotta a feladatának, hogy az érdekelt részvényesek és hitelezők érdedét kellőleg megóvja. Ezen alapszik a normatív szabályok rendszere, mely a társaságok szabad alakulását és működését biztosította. E rendszer előnyei általános elismerésre találtak, különösen, ha szembeállították az állami engedély rendszerével, mely a közigazgatást felelőssé tette a concessióért, a nélkül, hogy a vállalat további sorsát irányíthatta vagy ellenőrizhette volna. A részvénytársasági ügy ujabb és különösen háborús fejlődése azonban mindinkább érezhetővé tette e rendszer hiányait és kívánatossá tette ennek kiegészitését és a czégbirói ellenőjzés hatályosabb kifejlesztését. A T. e czélra a Központi cégbíróság felállítását és a czégbirósági hatáskör kiterjesztését javasolja. Előbbivel szemben sok ellenvetést halottunk, de ezek nem tudták lerontani a Tervezet helyes alapgondolatát. Minthogy a czégügyek legnagyobb része elsőbirósági elintézéssel nyer befejezést és ezek egységes, szakszerű ellátása igen fontos, a szerző a czél megvalósítására az eddigi czégbir^ságok működése helyett központi czégbiróságot kíván szervezni. Mint minden központosítás, ez ís hátrányokkal jár az eddigi decentralisatioval és localisatióval szemben. Nem osztom azonban azt a nézetet, hogy ez az ügyek ellátását tulnehézkessé tenné, mert ha a budapesti 480 részvénytársaság ügyeinek elintézésére a budapesti törvényszék két bírája elegendő volt, ugy az összes 1833 részvénytársaság ügyeit 5—6 biró szakszerűen elláthatja, ha kizárólag ezzel foglalkozik.* * L. Doroghi: io^i. Közi. 1918, 24. sz.