Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja

A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI JOG REFORMJA. 485 A posta és vasúti összeköttetések korszakában pedig a távolság nem oly akadály, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a biróság kiküldés és megkeresés utján is eljárhat. Ily értelemben módosíthatók a T. ama szakaczai (20. és különösen 23. §.), melyek túlságos nagy terhet róna!; a központi czégbiróságra. Ugyanebből a gondolatból indult ki Simon (Kritische Erörterungen, Festgabe für Riesser 1913), midőn Központi qéghivatal fölállítását javasolta. E mellett azután lehetséges volna az eddigi czégbirósági decentralisatió előnyeinek fenntartása. A központi czéghivatal vagy czégbiróság azonban önmagában nem elegendő a közérdekben gyakorolt ellenőrzés megvalósítására. A T. irányelveiben helyesen mutat rá, hogy a modern részvénytársaságok a nemzeti vagyon tekintélyes részének sorsát tartják kezükben és «bizonyos fokig közhasznú miiködésüket nem lehel tisztán magánérdeknek minősíteni». Hazánkban 1913-ban a részvénytársaságok mérlegszerű vagyona 14,000 millió koronát tett ki, melyből 8.596 millió orona esett a hitelintézetekre. Fellner Frigyes (Magyarország és Ajsztria nemzeti vagyona 1913-ban) ugyanez időre egész nemzeti vagyonunkat 41,000 millió koronára becsülte. A háború folytán persze mindkét érték lényegesen emelkedett, de az arány inkább csak a részvénytársaságok előnyére tolódott el. Ez időszerint Léhát becslesem szerint a nemzeti vagyonnak V3-a, de legalább V^e működik részvénytársasági alakban. Érdekes, hogy épen Rathenau, a ki a részvénytársasági jog beavatkozását legélesebben ellenzi, maga mutat rá arra, Viogy a részvénytársasági ügy mindinkább államgazdasági (gemeinmrtschaftlich) jelleget ölt. Rathenau szerint a magángazdaság kicsinyes érdekeinek, az egyes részvényes vag^y a kisebbség jogának háttérbe kell ..zorulniok a közérdek^ elöl, melyek a termelés leggazdaságosabb módjához fűződnek.