Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja

A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGI JOG REFORMJA. 477 pnélkül mindazok a jogok, melyeket a T. (16., 98., 103 — 105., 128. §. 4. bek. és 152. §.) a kisebbségnek kiván biztosítani, '-.ijátszhatók, illetve megsemmisíthetők, midőn az alaptőke emelése folytán az illető részvényes részesedési aránya annyira csökben, hogy egy csapással elveszítheti összes kisebbségi jogait. De az uj részvények megszerzésével a szervezett kisebbség magának az abszolút többséget is biztosithatja. Ily szembetűnő igazságtalanságot, mely a háborús alaptőkeemelések történetében nem megy ritkaság számba, az uj törvénynek nem szabad megengednie és nem tökéletes az a reform, mely a praktikus élet e jelenségei előtt szemet hunyt. Hogy a T. a kérdés ez oldalát nem vette kellő figyelembe, mutatja a 68. és 69. §., rr.cly a kötvényeknek részvényekké való alakitását csupán a kötvényesek é dekét szem előtt tartva engedi meg, de nem gondol azokra a hátrányokra, melyek ezáltal az egyes részvényest érhetik és egyáltalában nem gondoskodik azokról a biztosítékokról, melyek mellett ez megengedhető. Mint láttuk, a T. nem óvja meg kellőleg a részvényes egyéni jogát a társasági vagyonra, illetőleg azt az érdekét, hogy részesedési joga alaptőkeemelések által korlátoztassék. Ép oly kevéssé találta szükségesnek a részvényes jogát a jövedelemre intézményesen biztosítani. Meghatározza ugyan 54. §-ában, hogy a társaság csak a tiszta jövedelmet oszthatja fel, de nem védi meg a részvényest azzal a veszélylyel szemben, hogy e jövedelem titkos tartalékolások és egyéb könyvelési módok alkalmazásával,* melyeknek a 95. §. mellett is tág tere nyílik, tőle el ne vonassanak. Pedig hát a részvényes ez a két legmaterialisabb joga (jog a vagyonra és jövedelemre) az, reá nézve legfontosabb, és a melyért a formális jogok és biztosítékok őt alig kárpótolhatják. III. A részvénytársasági reform kardinális pontja a részvénytársasági ügyvezetés és ellenőrzésnek szabályozása. A torja*