Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)
1918 / 7. szám - A részvénytársasági jog reformja
478 D? BAUMGARTEN NÁNDOR vény szerint a részvénytársaság parlamentje a közgyűlés, ez választja az ügyvezetésre és a társaság képviseletére az igazgatóságot, annak ellenőrzésére a felügyelő bizottságot. A gyakorlati életben, mint már erre ismételten rámutattam,* sem az igazgatóság nem alkalmas testület az ügyvezetésre, sem a felügyelőbizottság az ellenőrzésre. Az ügyvezetés átcsúszott az ezzel szakszerűen és hivatásszerűen foglalkozó társasági hivatalnokokra, majd az ezek élén álló vezérigazgatóra, az igazgatóság pedig legjobb esetben az ellenőrző és tanácsadó szerepet teljesitette s e mellett viselte a felelősséget mások cselekedeteiért. Azoknál a társaságoknál pedig, a melyeknél 'a vezérigazgató a végrehajtó hatalom gyakorlása folytán a társulat egyeduralkodójává vált, az igazgatóság és felügyelőbizottság szerepe tiszta formaság, annak tagjai pedig valóságban a vezérigazgatótól függnek, az ő ellenőrzésére tehát már ezért is alkalmatlanok. Felismerte ezt a tarthatatlan helyzetet a T. szerzője, sőt értekezéseimre hivatkozva (Keresk. jog 1918. 9. sz.) az azokban felvetett vezéreszmék alapján fogott hozzá e nehéz probléma megoldásához. Már a Pénzintézetek Országos Kongresszusa is kimondta, hogy «a vezérigazgató hatáskörét, felelősségét és képviseleti jogát, valamint kötelezettségeit az igazgatósággal szemben törvényben kell szabályozni*. A mig a jelenlegi törvény a vezérigazgatóról és a hivatalnok-igazgatókról egyáltalán nem vett tudomást és őket egyszerű társasági hivatalnokoknak tekintette, addig a T. az ellenkező végletbe tévedt, midőn kötele\öleg előírja, hogy csak az igazgatóság tagja legyen felruházható a vezérigazgatói czimmel. Ezzel törvényesit oly állapotot, melynek hiányaira rámutattam, * L. az 1911. Országos Jogászgyülés tárgyalásai, «A vezérigazgatón (1913) és • Részvénytársasági jogunk reformja* czimü értekezéseimben.