Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

43° ÜGYVÉDSÉG. A jelentés további során megemlékezik a magánjogi követelések elévüléséről szóló törvényjavaslatról, a meghatalmazott utján történő házasságkötés (925/1917 M. E.), a hadi telek (1820/1917) és ingatlanok forgalma (4000/1017 M. E.) tárgyában kiadott miniszteri rendeletekről. Különösen az utóbbinál mutat reá arra az elégületlenségre, melyet tiszteletre méltó törekvései ellenére hézagosan körülirt és a végrehajtó hatalom diszkréczionárius jogának túlságosan tág teret nyújtó szabályozásával előidézett. A 4180, 1917 sz. lakbérleti rendelet bár kissé túlságosan in favorem locatoris hangzik, egyike még a legsikerültebb háborús jogi produktumoknak. A társasági jog és a biztosítási jog reformkérdései mellett külön fejezetet szentel a jelentés a B T. K. 81. paragrafusának. Hamis feltevésnek minősiti az error juris törvényes hatóerejét : azt kívánja, hogy a büntető törvény nem tudása vagy téves felfogása, beszámítást kizáró oknak minősíttessék. Az eszmék magasságából nézve bármily csábítóan hangzatos az idevágó okfejtés magjában rejlő ultraliberalis megoldás, épen a gyakorlati jogász józan és kissé pesszimista szemével nézve nem helyeselhető. Igaz ugyan, hogy a 81. §. látszólag logikai ellentmondásban kulminál; mert az igazságos büntetőjogszolgáltatás egyik alapkövetelményével, mely szerint nincsen jogi felelősség bűnösség nélkül, a legélesebb ellentétben áll; az is való, hogy tulajdonképpen törvényes vélelmet konstituál contra reum: de inkább botoljunk meg egy logikai zökkenőn, minthogy megint csak egy prezumpciót konstituáljunk — mert hiszen lényegében ezt tennők — mely ellen a dolog természete szerint bizonyítani még kevésbbé lehetne és a melynek révén az aignorantia affectata» passiv, de megbízható fegyverével törvényes exemptiót ajánlanánk fel napjaink rohamosan felburjánzó bűnözőinek. A B. T. K. 81. §-án, ne feledjük el nemcsak a védő nemes indokból fakadó allegátumai törnek meg, de preventív erejével a társadalom védőbástyájául is szolgálhat. A polgári eljárási jog terén, az ügyvédségre különösen nagy jelentőségű volt a 4150/1917.' sz. rendelet, mely a Pp. értékhatárainak duplájára emeléséről szól. Ha a rendelkezés ellen épen az ügyvédi kar részéről erős aggodalmakat hallottunk, mégis nyilvánvaló, hogy az értékhatár felemelése igen természetes és helyes intézkedés: nem egyéb, mint a gazdasági életben beállott értékeltolódás folytán a jogi konstrukciónak a gazdasági élettel való összhangba hozása. E helyen igen találó megjegyzéseket találunk a birói szervek munkabeosztása, a törvényszéki eljárás gyorsítására, az előkészítésre és a folyamatban lévő régi írásbeli pereknek, a P. P. előnyösebb rendszerére való áttérésére vonatkozólag. Különös örömmel olvastuk azokat a meleg sorokat, melyek a P. P. rendszerének feltétlen dicséretét tartalmazzák. Az eleven lüktető jogi élet ütőerén, legközvetlenebbül az ügyvéd tartja kezét: az ügyvédség elisme-