Jogállam, 1918 (17. évfolyam, 1-10. szám)

1918 / 5-6. szám - A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslat

IRODALOM. rése legékesebb bizonysága a törvény jóságának és emberileg való tökéletességének. Látjuk, e felületes áttekintésből is, hogy a kamara jelentése nemcsak az ügyvédi kar legexponáltabb szervének belső életébe világit: az extraneus is tanulsággal forgathatja és élvezheti az esztendő jogi alkotásainak egy érdekes és egyéni spektrumon át való tükröződését. Dr. Varannai lstpán~ IRODALOM. z Révai Mór: Magyar Demokráczia. Magyar Választójog. Budapest, 1917. 300 1. Ha valamikor, ugy napjaink kül- és belpolitikai küzdelmeiben igaz Tallcyrand mondása: A nyelv az ember gondolatainak elrejtésére való. Soha annyit tudatosan vagy öntudatlanul nem vétettek a szavak értelme ellen. A nemzetek egymást, a nemzeteken belül a pártok, az osztályok ellentáboraikat felülmúlni igyekeztek a tévedések és a megtévesztésekben. A tudatos megtévesztést mellőzve, az öntudatlan tévedések okát az állami és társadalmi lét bonyodalmaiban kell keresnünk. Csodálatos! Az állam, a társadalom élete a mi életünk is, össze van nőve legbensőbb egyéni világunkkal, de mégis mindegyiknek hajtó ereje, végső elve másban van. Ezért kiván megértésük erős értelmi elvonást, melyre az ember akár értelmi erejének gyengesége, akár érzelmeinek elhomályosító köde miatt nem mindig képes. így lesznek az államra, a társadalomra vonatkozó fogalmaink s ezeket kifejező szavaink játékpénzek helyett, igazpénzek. Hogy Hobbes-sel szóljak : Vocabula enim sapientim calcuü sunt, quibus computant, stultorum autem nummi. (Leviathan, Cap. 4. de termone.) Demokráczia, általános választójog," népek önrendelkezési joga, konzervatív és haladó elv értelme körül nyüzsög ma az igazi és a játékpénzek forgalma. Révai Mórnak nagy készültséggel, az emberiség jövője iránt melegen érző szívvel, finom, könnyed, világos módon megirt könyve legfőkép a demokráczia és az általános választójoggal foglalkozik. Gondosan megfigyeli korának két világrészben folyó, nevezetes politikai és szocziális tényeit, mint mondani szokás, eseményeit, az őket létre hozott vagy azokat támadó szellemi áramlatok markáns irodalmi jelenségeit. Többen foglalkoztak mostanság nálunk a világ fődemokracziáinak jelen helyzetével. Mikszáth (Az általános választójog 243.), Ulain (A választójogról 84. 1.) is ezek jeles rajzát nyújtják, de az aktualitás, az életteljes-