Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

72 D? LÉVY BÉLA közérdek figyelembe veendő, vagyis a védjegyjogra az úgynevezett jus publicumnak quod ad statum rei publicae spectat igen nagy szerepe van, ez azonban mit sem változtat azon, hogy a védjegyjog magánjog és hogy belőle magánjogi jogosítványok fakadnak, a minthogy az irodalomban e kérdést illetőleg sincs nézeteltérés. Hasonlókép tévesnek tartom a tervezet álláspontját abban is, miszerint a jogviszony közjogi természete ellentétben állana a per fogalmával, mert véleményem szerint közjogi perek is vannak. Bármiként álljon is azonban ez a kérdés, az bizonyos, hogy a jelen esetben a kontencziózus védjegyügyekben valóban perekkel van dolgunk és hogy ennélfogva a tervezetnek az az álláspontja, hogy ezekben nem perekkel állunk szemben, a mennyiben túlmegy a teoretikus állásfoglaláson, csak káros következményekkel járhat. Megjegyzem, hogy a tervezet saját álláspontjával jön ellentétbe, midőn az eljárást befejező határozatot ítéletnek, nem pedig határozatnak, midőn továbbá az ítélet ellen beadható jogorvoslatot felebbezésnek és a szabadalmi tanács határozatát szintén ítéletnek minősiti. Az eljárás részleteit illetőleg a tervezet átveszi a szabadalmi törvény tervezetének intézkedéseit, a melyek ebben a kérdésben nagyjában megfelelően disponálnak. Feltűnő, hogy a tervezet 43. §-a az újrafelvételi kérelemnek csakis a Pp. 563. §. 7., 8. és 9. pontjai alapján ad helyet, más szóval, a tervezet szerint ujrafelvételnek csakis az ítélet hozatalában részt vett bírónak, továbbá az ellenfélnek vagy másnak büntetendő cselekménye czimén volna helye, mig a 9. pont esete, vagyis hogy az ítélet alapjául oly büntetőbírósági ítélet szolgált, a mely időközben megszüntetett, védjegy ügyekben alig képzelhető. Véleményem szerint ez a szabályozás túlságos szük keretben mozog. Ez a keret akkor is szük volna, ha a tervezet a védjegy-