Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

A VÉDJEGYTÖRVÉNY ELŐADÓI TERVEZETE. 57 elégítő, hogy továbbá e hiányokat egyrészt bár csak csekélyebb részben az okozza, hogy a védjegyjogi szabályok több tekintetben idejüket multák és elavultak, még inkább azonban az, hogy a szervezet és eljárás kezdettől fogva helytelenül voltak szabályozva. Nélkülözöm az indokolás bevezető részében annak a kiemelését, hogy mig azelőtt a magyar törvényhozás keze védjegyügyekben meg volt kötve, a mennyiben csak Ausztriával egyetértőleg szabályozhatta a védjegyügyet, az 1908 : XII. t.-cz.-be beczikkelyezett szerződés folytán a védjegyügy teljesen önálló szabályozása lehetségessé vált és ekként a most alkotandó törvény volna az első olyan szabályozása a védjegyjognak, a melynél a magyar törvényhozás kizárólag a magyar viszonyokat és a hazai érdekeket tarthatja szem előtt és az osztrák kormánynyal való megegyezés szüksége nélkül adhatja meg nekünk azt a védjegyjogot, a mely a hazai viszonyok szempontjából a legmegfelelőbbnek mutatkozik. Visszatérve a tervezet indokolására, megállapitható, hogy a tervezet ennek az elvi álláspontjának megfelelőleg nem is az anyagi védjegyjog terén, hanem főleg az eljárás és szervezet terén kiván ujat alkotni és ott keresi a reformok tulajdonképeni terét. Ez okokból czélszerünek mutatkozik, hogy mindenekelőtt a szervezeti reformot vegyem szemügyre. A jelenlegi állapot e tekintetben tudvalevőleg az, hogy a védjegy bármely hazai kereskedelmi és iparkamaránál letehető. E letétellel, ha a védjegy ellen kifogás nem emelhető, a letevő a védjegyjogot megszerezte, miért is az elsőbbség a kamaránál való letételtől számit. A kereskedelemügyi miniszter, ha a védjegyet nem tartja oltalomképesnek, azt a lajstromozásból kizárja, ellenesetben azt belajstromoztatja, a mely ténye azonban csak utólagos megállapítása annak, hogy a védjegyletétel alaki és anyagi szempontból megfelelő volt, ekként pusztán regisztrativ, deklara-