Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A védjegytörvény előadói tervezete

5 8 Dí LÉVY BÉLA tiv ténykedés, a melynek semminő irányban sincs jogalkotó jelentősége. A védjegyek törlése, valamint a védjegyek használati jogának megállapítása iránt indított keresetek tárgyában a kereskedelemügyi miniszter határoz. A kereskedelemügyi miniszter e döntése előtt meghallgatja a védjegytanácsot, tényleg el is szokta fogadni annak véleményét, forma szerint azonban ő dönt és döntése ellen jogorvoslatnak helye nincs és pedig még csak a közigazgatási bírósághoz sem. A Pp. életbelépte a védjegyügy terén is bizonyos reformot hozott magával, a mennyibnn megadatott a feleknek az a jog, hogy a védjegytanács ülésén résztvehessenek, meghallgathassák az ügy előadását, a melynek során a kereskedelmi és iparkamara véleménye is közöltetik a felekkel és az előadás után felszólalhatnak. A védjegytanács ezután zárt ülésen hozza meg véleményét és terjeszti be a kereskedelemügyi miniszternek döntésre. Bármily helyes legyen is a védjegytanács véleménye konkrét esetekben és bármennyire áll is az, hogy a miniszter a tanács véleményét követi, az igazságszolgáltatás követelményei szempontjából a jelen eljárás kielégitőnek valóban semmikép sem mondható. Ezzel a közvélemény régtől fogva tisztában volt és az a törvénytervezet, a melyet Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter megbizásából dr. Neumann Károly, a kereskedelemügyi m. kir. minisztérium tanácsosa készített és 1909-ben közzétett, — a mely tervezetre azonban a mostani tervezet indokolása egy futólagos érintésen kivül egyáltalában nem tér ki, — a mai helyzettel szemben ez irányban is alapos reformot javasolt. Dr. Neumann tervezete a különböző kereskedelmi és iparkamaráknál való letétel helyett a m. kir. szabadalmi hivatalnál való bejelentést irta elő és e bejelentés elbírálására a m. kir. szabadalmi hivatal védjegyosztályát mondta ki hivatottnak, a mely a bejelentést a bejelentési alosztályában intézte volna el.