Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - A világháborút lezáró békekongresszus jogi problémái

A VILÁGHÁBORÚT LEZÁRÓ BÉKEKONGRESSZUS. 651 azért, mintha az a logikai következmény, a mely a történetileg létrejött állapotból a fejlődés irányára levonható, okvetlenül azt az eszményt is jelentené, a mely felé törekednünk kell, nem azért, mintha az, a mi be fog következni, azonos lenne azzal, a minek be kell következnie s a mi kivánatos, hogy bekövetkezzék: hanem azért, mert a múltnak ismerete nélkül a jövőt megalapozni nem lehet s csak a mult ismerete alapján lehet meglátni, mit hibáztunk a múltban, mire kell vigyáznunk a jövőben. A múltban felfedezett törvényszerűség nem örökös megkötöttségünket, nem az elfordithatatian végzetet jelenti számunkra, hanem csak annak szükségességét, hogy a multakkal számot vessünk, hogy a számotvetést a multakkal ne hanyagoljuk el. A történelem helyes fölfogása épen arra tanit meg, hogy nem kell vigasztalanul néznünk a jövőbe s hogy nem fatalista belenyugvás az elkerülhetetlen végzetbe, nem az idők méhében mutatkozó vajúdásnak siettetése a feladatunk, hanem az, hogy az emberek társas természetével, az államnak történetileg létrejött fogalmával és több államnak egymás mellett való működésével, végül a föld kincseinek nem egyenlőn elosztott voltával számolva bizakodó reménységgel vegyük fel a harczot a jövőért, azért a jövő nemzedékért, a melyet még nem is ismerünk, de a melylyel bennünket a történetileg létrejött államok életfolyamata összeköt. II. A békekongresszus problémáira vonatkozó vizsgálódás lehetőségének és szükségének e megvilágítása után s alapfölfogásunknak kifejtése után hozzá is foghatnánk az eddigi békekongresszusok történetében található tanulságok levonásához, ha a kérdés további tárgyalása szempontjából nem tulajdonítanánk elvi jelentőséget annak a kérdésnek, hogy mit is kell tulajdonképen béke alatt érteni. Ha Clausewitz és Bismarck nyomán ahhoz a gondolathoz ragaszkodunk, hogy a háború csak folytatása az államok békés politikájának, hogy a diplomáczia és stratégia közt folytonos kölcsönhatások vannak, hogy végül a háborúban a politika