Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám - A világháborút lezáró békekongresszus jogi problémái

6^2 Dl BERINKEY DÉNES csak fegyvert cserél, a mikor a toll helyett a kardhoz nyul s igy nem a politika iránya, hanem csak eszközei változnak meg a háborúban és a háború czélja az, hogy bár föltételeinket a békekötésnél az ellenfélre kényszeritsük: akkor a béke fogalmát funkczionális szerepében, mint az államok politikájának egy lánczszemét kellene meghatároznunk. E gondolatmenet szerint béke csak akkor köthető, ha elértük azokat a czélokat, a melyeket békés politikánkkal és a háborubabocsátkozással elérni akartunk; béke csak akkor lesz, ha ellenfeleink kénytelenek lesznek elismerni, hogy a mi békés politikánkat fegyveres erővel nem lehet megakadályozni s hajlandók lesznek a fegyvert letenni annak elismerése mellett, hogy eddigi békepolitikánkat akadálytalanul folytathatjuk. A békének ez a fogalma azonban több irányban kiegészítésre, helyesbítésre és korlátozásra szorul. Mert ha igaz is, hogy a hadviselés czéljai csak a békepolitika czéljaiból világosodnak ki, ebből még nem következik, hogy mindig csak akkor kötöttek és akkor köthetnek az egymással háborúban álló államok békét, ha békepolitikájuknak követeléseit háború utján megvalósították, illetőleg e békepolitika zavartalan folytatására a lehetőséget háború utján megszerezték. Mert sohasem szabad eltelejtenünk, hogy a háborúban két fél áll egymással szemközt s ezek mindegyike a saját békepolitikájának a háború után leendő zavartalan folytatásáért harczol s igy a legtöbb esetben lehetetlen, hogy mindegyik fél reá tudja kényszeríteni a másikra a saját békeföltételeit, hanem éppen ellenkezőleg, az ellenfél teljes leveretésétől eltekintve, a legtöbb esetben az lesz a békekötés feladata, hogy a harczoló felek közt olyan megegyezést, kompromisszumot teremtsen, a mely ha az egyik fél hatalmát domboritja is ki, nem teszi ki a másikat teljes megalázásnak, nem fosztja azt meg minden jogától, nem veszi el tőle az életnek, a megélhetésnek, fejlődésnek lehetőségeit. Igaza van tehát Kirchenheimnek, * a ki ezt mondja: «Der * HoetzendortT, Handbuch der Völkerrechts, IV. k. 8OÍ. I.