Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám

VAVRIK BÉLA ,8. adott válaszait, végül a Szilágyi síremléke leleplezésekor mondott feltűnést keltő beszédjét. Irodalmi működésének nyomait nemcsak azokban az értékes monográfiákban találjuk, a melyek nyomtatásban is megjelentek, de nagybecsű irodalmi munkásságot fejtett ki azokkal a íelterjesztésekkel is, melyeket egy-egy ujabb törvény meghozatala előtt az igazságügyminiszteriumhoz mint véleményt benyújtott. Véleménye nem egyszer döntő jelentőségű volt a törvény meghozatalára nézve. Hálával kell itt még megemlékeznem arról, hogy folyóiratunk szerkesztésében alapitása óta mindvégig a legnagyobb érdeklődéssel vett részt. Midőn ezelőtt 17 évvel a Jogállamot alapítottam, mindenki lebeszélt erről, mint meddő vállalkozásról, mindenki azon a véleményen volt, hogy hazánk jogirodalma még nem bir el egy magasabb szinvonalu folyóiratot. Vavrik Béla volt az első, ki mellém állott, nagy tekintélyével súlyt kölcsönzött vállalkozásomnak és a ki halála napjáig mindvégig a legnagyobb szeretettel kitartott mellettem. Igazságszolgáltatásunkban is maradandó nyomokat hagyott bírói működése. Mint ex asse magánjogász évtizedeken át a magánjogi biráskodás terén vált ki és irányitotta magánjogi joggyakorlatunkat. A mióta a Curia másodelnöki székét foglalta el, a tradicziókhoz hiven a Curia első büntető tanácsát vezette és sikerült neki a büntető igazságszolgáltatást a formalizmus béklyói alól, melyek alatt büntető biráskodásunk oly sokáig szenvedett, felszabadítani. Hü maradt ahhoz az intelemhez, melyet a Curia másodelnöki székének elfoglalása alkalmából birótársaihoz intézett, hogy a biró sem a; anyagi, sem j- alaki jog terén ne áldója fel a formalizmusnak a-; anyagi igazságot, mert a; igazság ereje a;, a mi a bírói ítéletnek tiszteletet pjrancsol. Mindezek után mit bámuljunk Vavrik Bélában jobban: a nagy tudóst-e, vagy a nagy embert? Példás családi élete tiszteletet parancsol; a nemességet cselekedeteiben kereste és nem