Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám

82 VAVRIK BÉLA. csoda, ha az ismételten felajánlott nemességet következetesen visszautasította. De visszautasította ismételten a felajánlott igazságügyminiszteri állást is. Lukács László akkori dezignált miniszterelnök szerette volna Vavrik Bélát igazságügyminiszternek megnyerni. Vavrik Béla ingadozott- és Lukács e sorok íróját kérte fel, hogy próbálja meg Vavrikra hatni, hogy a felajánlott igazságügyminiszteri tárczát elfogadja. Soha nem fogom elfelejteni, minő nemes egyszerűséggel hárította el magától Vavrik Béla e kitüntetést. Midőn Lukács miniszterelnöksége meghiúsult, Khuen-Héderváry újból felajánlotta neki az igazságügyminiszteri tárczát, de Vavrik következetes maradt és akkor sem fogadta el a nagy kitüntetést. Megtér immár azokhoz, kiket szeretett; azokhoz a nagvokhoz, kik a magyar jogi élet dicsőségei valának: Deákhoz, a haza bölcséhez, Horvát Boldizsárhoz, Csemegihez, Szilágyihoz és Oberschallhoz, felejthetetlen nagy jogászainkhoz. E kis kör egy hozzájuk méltó nagy emberrel szaporodott; mi pedig a meghatottság e perczében még nem is tudjuk megállapítani. hog\ milyen mérhetetlen az a veszteség, mely bennünket ért.