Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 9-10. szám

^80 D? GYOMAI ZSIGMOND tálna, egész könyvesház az, mely előttünk feltárul kimeríthetetlen kincseivel. Megható szavakban mondott Vavrik köszönetet a Magvar Jogászegylet 1911. év január 23-án az országbirói értekezlet ötvenéves évfordulója alkalmából tartott teljes-ülésén Nagy Ferencz, Zsitvay Leó és Szivák Imre üdvözlő beszédeire. Nem szabad megfeledkeznünk arról a monumentális beszédről, melyet Vavrik Béla 1912 jun. 15-én a főrendiház ülésén tartott. Ekkor mondotta azokat a históriai szavakat: «Itt nem erőszakról van szó, hanem a jognak a védelméről. Ha megengedik azt, hogy az obstrukczió elitélendő, ha elismerik azt, hogy jogtalan, de nem adják meg az eszközöket a megtámadottaknak, hogy azokat legyőzzék, akkor ez egy alkotmányos anarchia, akkor ez a jog annyit ér, mint egy lyukas mogyoró". Majd Günther Antalnak válaszolva: «Ö nagyméltósága téved arra nézve, hogy mily értelemben idéztem én ezt az oly régi jogi tételt, mely nemcsak mindig törvény, hanem minden embernek a szivében él: vim vi reperelle licet, vagy a mint egy kitűnő latin iró mondja : vim vi repellere omnes gentes omniaque permittunt. Az igaz, hogy ugy látszik, mintha a nyers erőszak a nyers erőszakot visszaverné, de nem ugy van, nem ez ennek az értelme. Ennek az értelme az, hogy a vim, t. i. a támadó jogtalan támadását a jogos helyzetben álló erőhatalommal veti vissza. Tévedni méltóztatik tehát ő excellentiájának, ha azt hiszi, hogy itt a törvényen kivüli erőszak áll szemben hasonló erőszakkal. Az az erő, a mit a támadó az ő jogának védelmére kifejt, az a támadás törvényen alapszik és ezt kell kapcsolatba hozni azzal a kijelentéssel, a mit minden jogásznak tudnia kell, hogy a jogot ugy kiséri a hatalom, mint a testet az árnyék. Ezt értettem azzal, hogy vim vi repellere licet.» Meg kell még említenünk a Curia másodelnöki szék elfoglalása alkalmából mondott klasszikus szépségű beszédét, valamint az ügyvédi tanács üdvözlésére minden uj év elején