Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez [könyvismertetés]

;66 IRODALOM. Dr. Richárd Zehntbauer: Einführung in die neuere Geschichte des ungarischen Privatrechts. Freiburg (Schweiz), 1916. A freiburgi professzor 94 oldalas könyve tulajdonkép mást nyújt, mint a mit czime igér : csak első huszonnyolcz oldala foglalkozik a magyar magánjog történetével, a mii többi része a polgári törvénykönyv előkészítésének történetét adja egészen a képviselőház igazságügyi bizottságában megállapított lövegig. Abban azonban, a mit nyújt, meglepő és elismerésreméltó tájékozottságot és alaposságot árul el, a melyet máskép, mint hazai nyelvünk teljes ismeretével nem is lehetne megszerezni. Halljuk is. hogy a szerző teljesen megtanult magyarul és a könyv minden oldala elárulja azt a szeretetet, a melylyel jogunk és intézményeink iránt viseltetik. Rendkívül érdekes a magyar olvasó számára megfigyelni, mi jutott eddig a magyar jogirodalomból a külföld tudatáig és mi maradt ki belőle. S persze : habent sua fata libelli, sok nagyértékü produktum megemlítetlenül marad és sok csekélyebb fontosságú előkelő helyre jut. Meglehet különben, hogy néha mi vagyunk azok, a kik tévednek és a dolgok közelsége megzavarja perspektívánkat : és nem ártana azt a féltuczat szinte ismeretlen müvet, a melyet á szerző idéz, újból elővenni és meggyőződni róla, csakugyan nincs-e bennük megszívlelésre méltó ? A mondottakat hogy meg is példázzam, utalok az ősiség eltörléséről szóló fejtegetésre (21. 1.), a hol a szerző egészen rossz helyen kereskedik, a mikor forrásokul igen kiváló és érdemes magyar jogi müvekre hivatkozik ugyan, de csupa olyanra, a mely ezzel az alapvető kérdéssel már tárgyánál fogva is csak egészen futólag foglalkozhatik, ellenben nem idézi hrank hires akadémiai értekezését («Osiség és elévülés») és nem idézi Zsögöd * Öröklött és szerzett vagyon »-át, a melyből a mai nemzedék az «ősi» és a «szerzeményi* fogalommeghatározását és magánjogi fejlődésmenetét megtanulta. Azonban igen jó összefoglalásban ismerteti a Hármaskönyv jogforrástanát és törvényereie megszerzésének történetét, az Országbírói Értekezlet szerepét és müvét, a Horvát-Szlavonországgal való jogállapotot és a modern specziáltörvények nevezetesebbjeit. A polgári törvénykönyv előmunkálatainak ismertetése inkább formális és a különböző tervezetek közt fennálló eltérések összefoglaló felsorolásában merül ki, a mi a magyar olvasó előtt nagyjában ismeretes. De igen helyesen konkludál oda, hogy a törvénykönyv megalkotásakor jó lesz vigyázni arra, hogy a háborúban és a közvetlenül utána következő időkben felmerülő problémák miként való megoldását a törvénykönyv számára is hasznosítsuk, nehogy a törvénykönyvre rámondhassák — négyszáz éves keletkezési története daczára, — hogy kelleténél néhány évvel korábban született. Dr. Mes\Uny Artúr.