Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 8. szám - Kérészy Zoltán: Adalékok a magyar kamarai pénzügyigazgatás történetéhez [könyvismertetés]

IRODALOM. igazgatás hatóságai, hanem az osztrák főkormányhatóságok, nevezetesen a hadi tanács és az udvari kamara utján akarta intéztetni. És kétségtelen, hogy az udvari kamara a tényleges gyakorlatban sokszor mint az udvari felfogás valósitója jelentkezett. Ámde viszont ezzel szemben már I. Ferdinánd idejetői fogva ott találjuk a magyar országgyűlések tiltakozásait és a törvények sorozatát, a melyek szerint a magyar kamara nincs alárendelve az udvari kamarának, hanem vele csak mellérendeltség (correspondentia) viszonyában áll, s hogy udvari kamara közreműködése a magyar pénzügyek tekintetében kizárólag a magyar kamara és az uralkodó közt lévő érintkezés közvetítésére szoritkozhatik. Fontosnak tartjuk Kérés\y munkájában annak a kiemelését, hogy királyaink nemcsak a törvényekben, de a kamarák részére kiadott utasításokban is kénytelenek voltak elvileg a magyar álláspontot helyeselni. A czentralista irók pedig ez utasításoknak törvényrontó erőt óhajtanak tulajdonítani, főleg a mikor az uralkodó a helyes magyar álláspont felismerése mellett is a törvénytelen gyakorlatot rendelte. Hogy azonban az uralkodók maguk sem tulajdonítottak ez utasításoknak törvénvrontó erőt, mi sem bizonyítja jobban, mint az az eljárásuk, hogy ez utasítások helyes alapelveit, a mikor a rendek panaszai és mozgalmai az alkotmányellenes gyakorlat miatt már nagyobb arányokat öltöttek, kénytelenek voltak a maguk szentesitette törvényekben újból nyomatékosan biztosítani. Végül nagy szolgálatott tett Kérés\y munkájában azzal, hogy behatóan megvilágítani törekedett az Universalis Bancalitas (Universal-Bancalitát) intézményét, a mely pedig a mai osztrák-magyar bank előzménye, és részletesen tárgyalja a kamarai pénzügyigazgatáshoz való viszonyát, a minek pedig eddig valamennyi magyar közjog-és pénzügytörténeti munkában híjával voltunk. Kérés%y sikerrel oldotta meg müvében a kitűzött czélt. Módszerét jellemzi az eredeti levéltári anyag gondos felkutatása és kiaknázása. Emellett felhasználta a forráskiadványokat és a kérdés egész osztrák irodalmát. Mint vérbeli jogtörténész nem elégedett meg a király és az országgyűlés közt folyt tárgyalások s a magyar és az udvari kamarák részére kiadott — irodalmunkban eddig úgyszólván ismeretlen — utasitások egyszerű feldolgozásával, de munkájának függelékeként négy ilyen terjedelmes utasítás szövegét is megjelentette. Nagy gondosság, tárgyszeretet és lelkiismeretesség jellemzik Kérés\ynek élvezetes munkáját. Egyik úttörő példája ez a magyar közigazgatástörténet feldolgozásának. Legfőbb tárgyi sikere pedig, hogy a nagy-osztrák közjogi iskolának azt a tanítását, a mely a magyar kamara függőségének törvényességét vitatja, mindörökre lerombolta. Csekey István.