Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A koronázási hitlevél jogi természete és az új hitlevél

BÁRÓ WLASSICS GYULA vegmódositást elleneztem, mert ezzel tápot adtunk volna annak a felfogásnak, hogy a magyar közjogi irók magyarázata szövegmódosítás nélkül nem állhatott meg. Mindenesetre azonban annak a megbeszélésnek, mely a szövegező bizottságban lefolyt és a melynek a bizottság jegyzőkönyveiben is némi nyoma van, meg van az a jelentősége, hogy Túrba és társainak magyarázatát sem az országos bizottság, sem a magyar országyülés nem tartotta olyan fontosnak, hogy ennek az úgynevezett revizionális záradéknak homályosságát akár szövegmódosítással, akár a jelentésben foglalt kinyilatkoztatással ellensúlyozni szükségesnek tartotta volna. Az eredmény maga tehát nem értéktelen a magyarázat szempontjából, mert már maga az, hogy a bizottság és a koronázó országgyűlés fölöslegesnek tartott minden kijelentést, válasz arra az ujabban felkapott felforgató magyarázatra. Ha a IV. Károly által kiadott hitlevélen alig is történt változás, mert a kétszáz éven át jogi fölépítésében változatlanul fennmaradó tartalommal találkozunk abban (a trónutódlás, a koronázás, az alkotmány, a függetlenség, a területi integritás, a törvények és szokások megtartására vonatkozó igéret az i. pontban; az ország szent koronájának őrzésére vonatkozó a 2. pontban; az elveszett részek visszaszerzéséről szóló a 3. pontban; a szabad választás jogának feléledésére vonatkozó a 4. pontban és végül az utódoknak kötelezése a hitlevél elfogadására és az eskü letételére az 5. pontban) mégis igen nevezetes eredményeket állapithatunk meg a miniszterelnök által a király fölhatalmazása alapján tett kijelentésekben. Apponyi Albert gróf ugyanis hitlevélben kívánta kifejezni, hogy a király az év jelentékeny részét Magyarországban magyar udvartartással töltse. Továbbá a hitlevélben kívánta fölvétetni, hogy a trónra hivatottak, különösen a trónörökös neveltetésébe magyar tudósok befolyjanak és ugy neveltessenek, hogy a magyar alkotmány követelményeit már kora ifjúságukban megismerhessék. Mindezekre nézve a király felelős miniszterelnöke utján a leghatározottabb és a legbiztatóbb kijelentéseket tette. Nagy örömet keltett a miniszterelnöknek az a kijelentése is, hogy O Felsége felhatalmazta,