Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

IRODALOM. nem adott többet az elméleti tudásából olyan perjogi intézményeknél, a melyek ismerete épen az illető intézmény alaposabb megértéséhez czélszerü volna. így pl. a perfüggöség kérdése, az érdemi kifogásnak mibenléte, a jogerő alanyi terjedelme. Ellenben igen tartalmas és tanulságos a második és harmadik rész a perbeli védelemről és azzal kapcsolatos alapté-telekről és a polgári per alapelveiről. Nem értek azonban egyet a szerzővel, hogy a jogvédelmi szükségletet a marasztalási pernél a felperesnek csak akkor kell bizonyítani, ha jövő szolgáltatásra perel, vagy ha az ő jogával szemben az alperes valaminek abbahagyására, tűrésére van kötelezve, ellenben, a hol a felperes jogával szemben adásra, tevésre menő kötelezettség áll fenn, a bizonyítási teher alperesre nehezedik, t. i. neki kell a jogvédelmi szükséglet hiányát bizonyítani (pl. hogy felperes a fizetésre ha'asztást adott). A felperes marasztalási perben is mindenkor bizonyítani tartozik, ha az alperes tagadja azt a tényt, a mely a jogvédelem szükségességéről tanúskodik. így felperes tartozik bizonyítani a lejáratot, a birtokháboritást, az elkövetett sértést és ezzel kapcsolatos sérülést stb. Csak akkor kell a felperesnek állítani és nem egyszersmind bizonyítani a jogvédelem szükségességéhez kívántató ténykörülményt, ha az olyan nem tevésben áll, a melynek ellentétes pozitívuma nincs. Pl. causa data, causa non secuta esetében azt, hogy a non secuta beállott, nem felperesnek kell bizonyítani, bár állítani köteles, hanem alperes tartozik bizonyítani, hogy ő a kapott érték ellenértékéül a szolgáltatást teljesítette. Minden más esetben a nemleges ténykörülményt, a mennyiben az a felperes jogvédelmi szükségességét megállapítja, felperesnek kell bizonyítani. Klasszikus példa erre a római jogból az a végrendeleti intézkedés, hogy ha egy évig a hagyományos nem megy Rómába, megkapja' a hagyományt. A hagyományosnak kell bizonyítani, hogy egy évig másutt volt és igy nem lehetett Rómában. A mit a szerző a fizetési halasztás bizonyításáról mond, az nem kereseti alap s nem is annak negációja, hanem önálló védekezés, a melyet a Pp. 9Ó9. §-a alapján alperesnek kell bizonyítani mint ideiglenes jogszüntető tényt. Eddigelé csak a joghallgató tanulóifjúság szempontjából méltattam a szerző müvét. Befejezésül azonban ide irom, hogy Bacsó tankönyve az ügyvédi és birói vizsgára készülő jelöltek részére is hasznos kézikönyv, kivált azok részére, a kik gyakorlatilag az 1911 : I. t.-cz. minden részével nem foglalkozhattak. Sőt a kész ügyvéd és bíró is, ha rendszeres áttekintést kíván nyerni a magyar polgári perjogról, okulni fog, ha e könyvet figyelemmel végigolvassa. Dr. Gaár Vilmos.