Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

IRODALOM. II9 is, a melyeken a polgári perrendtartás felépült. Sok és nehéz elmélet elveszi a kedvét a tanulástól annak az átlag ifjúnak, a kit nem a tudományszomj, hanem a jogi ismeretek elsajátítása serkent a tanulásra ; ha keveset mond a szerző, akkor meg homályos marad az, a mit világossá kivánt feltüntetni a kezdő jogász előtt. Viszont a törvény szövegének egyszerű felsorolása csupán csak más sorrendben, mint a hogy a törvény sorakoztatja egymás után a §-okat, nem tankönyv. Meg kell találni tehát azt az arany középutat, a melyet sokan kívánnak, kevesen keresnek s csak a hivatottak találnak meg. A szerző tankönyvét áttanulmányozva, jó lélekkel elmondhatni, hogy Bacsó Jenő megtalálta az arany középutat. Elméleti fejtegetései czikornya nélkül valók, világosak, értelmesek, közvetlenül hatnak. Alapjában véve nem értek ugyan vele egyet abban a tekintetben, hogy a perbeli jogvédelem abban áll, hogy valamely erre hivatott állami orgánum — rendszerint a polgári bíróság — kijelenti, hogy mi a jognak megfelelő állapot. Ebből eredőleg a szerző szerint az állami orgánum (a polgári bíróság) megállapítja egy-egy jogviszony fennállását vagy fenn nem állását, illetőleg egy tény valóságát vagy valótlanságát. S e megállapítás mint jogvédelem az által lesz tökéletessé, hogy a megállapítás ugy az érdekeltekre, mint a bíróságokra és más hatóságokra kötelező és iránytadó. Ez a tanítás csak a megállapítási perre alkalmazható. A szerző ugyan azt mondja, hogy a marasztalási és a jogállapotváltoztatási perekben is a megállapítás az előfeltétele a bíróság további tevékenységének ; de ebből nem következhetik, hogy a perbeli jogvédelemnek lényege a jogviszony megállapítása. A fiatal jogász a szerző tanítása nyomán szemlélve a perbeli jogvédelmet, a mikor a való életbe lép, egészen másként látja ezt a perbeli jogvédelmet, a mely leginkább a marasztalásra irányul, a megállapítás csak kivétel és a jogállapotváltoztatás bírói uton csak különleges esetekben foglal helyet. A perbeli jogvédelem meghatározása véleményem szerint tehát nem szerencsés didaktikus szempontból sem, mert a gyakorlati élet számára tanuló jogász a tételes jog szerint kivételesen alkalmazható pert látja mint a perbeli védelem fő czélját. Ez a szerintem szük meghatározás nem olyan hiba, a mely habár a tankönyv elején foglal helyet, a tankönyv többi részének hátrányára szolgálna. Ellenkezőleg, a nem helyeselt meghatározás is oly tetszetős és világos alakban van a tanuló elé állítva, hogy annak nyomán tovább haladhat. S ismétlem, a könyvnek kiváló tulajdonsága a világos, egyszerű és logikai elmeéllel felépített elméleti fejtegetés, a mely bizonyára termékenyítőleg hat a tanulóra. A szerző hivatott tanárnak bizonyul ebben a könyvben. Minden tudományos elmélyedés fitogtatása nélkül valóságos mélyértelmü elméleti szabályokat állit az olvasó elé és azokat oly világosan formulázza, hogy értelmük és jelentőségük nyomban felfogható. Ha ezekkel az előnyökkel szemben a fenti alapvető elméleti tételen kívül még valamit kifogásolni lehet, akkor ez az, hogy a szerző