Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

n8 IRODALOM. látták a politika alapját is. Az értékelés azért is nagy szerepet játszott, mert az ó-görög politika határozottan gyakorlati irányú. Gyakorlati még Platón kezében is, a ki tannak az ismeretelméleti metafizikai ideálizmusnak úttörő nagy képviselője, mely csak az eszméknek, a fogalmaknak tulajdonit valóságot, realitást.»1 Még inkább gyakorlati Aristoteles, a kiben «a felvilágosodás korának raczionalizmusa él és hat»2 és a kinek czélja : «a legjobbnak tartott tényleg létező alkotmányok és bölcsészek kigondolta alkotmányok bírálata utján a legtökéletesebb alkotmány megtalálása.»3 Aristoteles után a politika hanyatlásnak indul ; a rómaiak kezében merő utilitarizmus, a keresztény egyházatyák előtt pedig csak mint a teológia kisegítője talált megbecsülésre. Ez a felfogás uralkodott a középkorban is. «Az antik etikai politikát a középkori teológiai politika váltja fel.» Uj mozzanat a skolasztikus természetjogi iskola, a mely az államot tisztán jogi alakulatnak tekinti és a lépten-nyomon felmerülő nehézségeket csak a dialektika meg nem engedett fegyvereivel tudja legyőzni. Mérföldköve a politikának Macchiavelli fellépése ; módszerében már modern, de a czél felfogásában nem, emellett túlságosan rationalistikus. Bodin nagy munkája viszont alapvető részeiben tisztán jogi természetű. A természetjogi államtan túlzásaival, a merő eszmény-kereséssel szemben lép fel mint a «történeti tapasztalati irány legkiválóbb képviselője* Montesquieu, a politikai tudomány tulajdonképeni megalapítója. O ismerte fel a feladatokat először : hogy az egyes állami tüneményeket az egészből, kapcsolódásaik összességéből kell magyarázni és e jelenségek összehasonlítása utján kell azokról bizonyos tipikus képeket nyerni. Nála már az ismerés önczél. Végezetül szerzőnk szemlét tart a politika tudományának ujabb művelői felett és örömmel állapítja meg a fejlődést. Mi pedig megelégedéssel veszünk tudomást politikai irodalmunk ez ujabb gazdagodásáról és bizalommal várjuk a prolegomena után a majdani folytatást. Weis István. Bacsó Jenő: A polgári perrendtartás tankönyve. 1917. Grill Károly könyvkiadóvállalata. A szerző ebben a munkájában arra vállalkozott, hogy az 1911 :L t.-czikkben foglalt polgári perjog tanulására vezérfonalat nyújtson főként a joghallgatók részére. A feladat nem épen könnyű. A törvény szövegét meg kell tartani, hogy a tanuló a törvényt elsajátíthassa, de világos egyszerű módon meg kell értelmezni azokat az alapvető perjogi elveket 1 L. a 156. lapon. 2 L. a 141. lapon. 3 L. a IJI. lapon.