Jogállam, 1917 (16. évfolyam, 1-10. szám)

1917 / 1-2. szám - A részvényes külön (egyéni) jogai

92 Dí OPPLER EMIL d) az alapszabályok módosításának joga (K. T. 179. §.); e) Az igazgatóságnak adandó utasitások kimondásánál való részvétel joga (K. T. 189. §.); f) az igazgatóság és felügyelőbizottság ellen indítandó perek elhatározásánál és a képviselők választásánál való részvétel joga (K. T. 197. §.). III. A megtámadási kereset joga. Ez a jog, a melyet a K. T. 174. §-a ad meg, a részvényesnek legfontosabb különjoga, a mely összes jogainak védelmére szolgál a közgyűlés esetleges túlkapásaival szemben. 4. §. Az osztalékhoz való jog. Miként már az előző §-ban érintettem, az osztalékhoz való jogot a jogi irók legnagyobb része nem tekinti különjognak. E felfogáshoz minden esetre szó fér. A németek közül Grünhut, Gierke, Keyssner, Renaud, Völderndoríf, Alexander, a francziák közül Lyon-Caen, Renault a küíönjogok közé sorozzák, Ring, Laband, Behrend, Staub, Pinner, Makower, Bachmann és nálunk Nitsche egyszerű tagsági jognak minősitik, a mely az alapszabályváltoztatásokról szóló szabályok betartása mellett a közgyűlés által tetszés szerint módosítható, sőt a részvényestől esetleg teljesen megvonható. Nézetem szerint kétségtelen, hogy a nyerészkedésre alakult részvénytársaságoknál — és ezek a részvénytársaságoknak 99 százalékát teszik ki — a részvényest feltétlenül jog illeti az évi tiszta haszonból osztalékra, hacsak a tervezet vagy az első alapszabály kifejezetten nem mondotta ki, hogy a részvényes e jogától a közgyűlés által részben vagy teljesen megfosztható, azaz a közgyűlés a nyereségről teljesen szabadon rendelkezik és esetleg semmit sem fordit osztalékra. Rendszerint épen az osztalékra való jog bir a részvényesekre a társaság fennállása alatt legnagyobb jelentőséggel. He-