Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

IRODALOM. elő. A jogtudomány alapvető feladata lévén, hogy az emberek szükségleteit az egyes életviszonyok terén, vagyis mindent, a mi az illető társadalmi réteg boldogulását előmozditja, jogi szempontból állandóan figyelemmel kisérje, megfigyeléseit oly apparátussal kell végeznie, a melynek mindenütt az ország egész területén, az emberi életviszonyok minden terén a helyszínen állandó megfigyelő őrszemei vannak. A gyakorlati jogászok, (ügyvédek, közjegyzők, birák, közigazgatási hatóságok) s a gazdasági érdekképviseletek és más gazdasági szervezetek funkcionáriusai, továbbá az egyes életviszonyok megfigyelésére képes nem jogász elemek mind bevonandók a jogi megfigyelő szervezet keretébe. Mindeme megfigyelő közegek egy jogtudományi országos megfigyelő központtal hozandók szerves összefüggésbe, a melynek feladata az ország minden vidékéről, a jog minden specziális területéről beérkező megfigyelési anyagot tudományosan íeldolgozni és annak alapján a törvényelőkészités, vagyis a szocziális kiegyenlítés jogi munkáját teljesen autonóm hatáskörben, minden hatalmi befolyástól mentesen ellátni. A szervezet közbenső lánczszemei a kerület megfigyelő központok, a melyek az egyes megfigyelő közegek munkásságát összegyűjtve, összehasonlítva és elemzőleg feldolgozva juttatiák tovább a megfigyelő központhoz. Az országos és kerületi megfigyelő központok a beérkezett megfigyelési anyag alapján a jogfeldentés és törvényelőkészités munkáját, mint a jogtudomány leglontosabb funkezióját végzik. Ezek a központok jogi iskolákkal lennének egybekötendők, hogy a jogi pályára készülő if]uságnak alkalma legyen egyrészt az aktuális jogi eseményekből leszűrhető jogszabályokat, másrészt pedig a jogtudományi megfigyelés módozatait elsajátítani. A megfigyelő központ közvetlen összeköttetésben állana a parlamenttel, a melynek kötelessége az eléje terjesztett, a jogtudományi indukezió segítségével létrejött törvénytervezetet megvizsgálni, a megfigyelő központ kiküldötteinek közbenjötte mellett megbeszélni és ennek a nivelláló megvitatásnak alapján azokat a törvény erejével felruházni. Szerző sok irányú üdvös hatást vár a jogi megfigyelés és törvényelőkészités tudományának e társadalmi rendszerétől (III. fejezet), de tisztában van azokkal a lélektani, hatalmi és alkotmányszervezeti nehézségekkel is, melyek az objektív jogi indukezió eredményeinek törvényi megvalósulását gátolják (IV. fejezet). Ahhoz, hogy a parlamentben képviselt hatalmi csoportok kénytelenek is legyenek az igy társadalmilag szervezett induktív jogtudomány javaslatait törvényerővel felruházni, szerző mélyreható pártlélektani, pártszerkezeti és parlamenti reformokat tart szükségesnek (V. fejezet). A gazdaságpolitikai pártok alakulásának tüneteiben biztató jeleket lát e fejlődés irányában. De ahhoz, hogy a jogtudomány a többi kulturtényezőkkel (praktikus szocziális tudományok és művészetek) egyetemben a gazdasági csoportokat átfogja és szocziális kultúrára kényszerítse, szükségesnek tartja, hogy az állam a társadalmilag szervezett kulturtényezőket, mint a milyen a jogalkotásnak a vázolt módon intézményesített tudo-