Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 7-8. szám - Az osztrák-magyar közjogi közösség minősítése

$16 IRODALOM. vitatására külön előadási órát is czélszerü volna kitűzni. A hirdetett előadások mindegyikének hallgatását nem lehet kívánni, az általánosabb jellegű előadások hallgatását azonban kötelezővé kell tenni. Vizsga nincs, minden hallgató azonban igazolványt kap arról, hogy a továbbképző tanfolyamon résztvett. A jelentés felveti azt az eszmét is, hogy «vajjon nem volna-e keresztülvihető, hogy a háborúval kapcsolatos közigazgatási teendőkbe való bevezetés czéljából külön tanfolyamok tartassanak.» Meg nem valósithatás esetén főkép a rokkantügyi igazgatás és a hadi ellátás teendőire vonatkozólag világosan megirt ismertetésekkel is lehetne kísérletet tenni. A jelentés a háborúval kapcsolatos szocziális közigazgatási teendőkre helyezi a fősúlyt s a továbbképzés szempontjából is erre nézve állapit meg részletesebb programmot. A háborút közvetlenül követő időkben valóban erre lesz a legnagyobb szükség s egy-egy háromhetes előadási cziklust ily tárgyú előadások bőven ki fognak tölteni. A későbbi időkre nézve felemlíti ugyan a jelentés az igazságszolgáltatás és magánjog nagy alkotásait, illetve reformját, mint olyan tényezőket, melyek szintén nagy figyelmet igényelnek s melyekkel később szintén behatóan kell majd foglalkozni, annak kijelentésével azonban, hogy «ma minden erőnket mégis arra kell központosítanunk, hogy a közigazgatás a háború után feladatai magasiatán álljon,* elsősorban a szocziális igazgatást részesiti figyelemben, ezzel mintegy a legközelebb tartandó továbbképző tanfolyamok számára jelölve meg a vezérfonalat. Kr. XA társadalmi törvényelőkészités kérdéséről. (Die Rechlsivissenscha/t eine Kulturmacht. Zur Frage der gesellschaftlichen Vorbereitung der Gesetze. Von Dr. Artúr Szirtes, Advokat in Budapest. Einführung in das lebende Recht. Heft 15. Hannover, Helwing, 1916. Preis 3 M.). Szirtes Artúr uj könyve érdekes és eredeti szempontokkal teli jogbölcseleti és jogpolitikai munka. Uj szempontok és uj meglátások, éles megfigyelések és merész elgondolások könyve ez, mely hol lelkes helyesésre, hol élénk ellentmondásra késztet, de mindvégig érdekfeszítő és eredeti koncepció. A jogtudomány csak akkor lesz igazi tudománynyá és csak akkor tölthet be magasabb czélokat, ha föladatának az induktív alapokon nyugvó jogalkotást, vagy a hogy szerző szabatosabban megjelöli, a jog fellelését, felderítését (Rechtsauffindung) tekinti. Ebből a nézőpontból vonja meg a könyv első fejezete a fogalmi és módszertani határvonalakat jogalkalmazás és jogfellelés között. A jogtudomány főfeladata, hogy kikutassa a társadalom jogi szükségleteit, a törvények anyagát összegyűjtse és formulázza és a parlament elé terjeszsze. Hogy miképen végezheti a jogtudomány e feladatot, arra vonatkozólag a könyv második fe ezete ismeretelméleti alapokon, de társadalompolitikai felépítésben irányt mutató javaslatokat terjeszt