Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

374 BÍRÓI GYAKORLAT. tekintetében (B. J. T. LXVII. 85.). A mint a B. J. T. annak idején kifejtette, a határozathoz szó nem férhet. 13. és 14. §§. A pótesküdteket illetőleg, a gyakorlat azt az irányt követi, hogy azok az elnöki fejtegetéskor jelen lehetnek (B. D. VIII. 269.); eilenben az esküdtek tanácskozásakor nem lehetnek jelen (B. J. T. LXVIII. 38.) * 20. §. Az uj törvény megalkotása idejében vitás volt, ellenmondást Iétesit-e, ha az esküdtek által megállapított tények a jogkérdésben hozott határozat helyességét kizárják. Egy esetben (B. J. T. LXVII. 81.) a C. ezen az alapon ellenmondást állapított meg; utóbb azonban az a gyakorlat vált állandóvá, hogy a tény- és jogkérdés közötti ez ellentét a határozatot ellenmondóvá nem teszi (B. J. T. LXVII. 181., 267. LXVIII. 50 ). Az e kérdésben fohtatott gyakorlatra vonatkozólag nézetemet már több izben kifejtettem (B. J. T. LXVII. 81., 179. B. Sz. T. j. füz. 149., 150. 1.). Sok szó fér a C. ama döntéséhez, mely szerint nem ellenmondó a verdikt, ha a különböző vádlottakra vonatkozólag hozott határozatok vannak egymással ellenmondásban (B. J. T. LXVII. 191.). Mert ha a különböző vádlottakra nézve hozott határozatok egymás mellett meg nem állhatnak, akkor a verdikt igenis ellenmondó. Nem is valószínű, hogy az: idézett határozatban megnyilatkozó felfogás állandóvá válnék a C. gyakorlatában. A perorvoslat. B. P. 384. §. 1. pont. A gyorsított bűnvádi eljárás alá tartozó ügyekbizonyos csoportjában, a H. V. M. ió. §-a értelmében, a főtárgyalást a törvényszéknek öt tagból megalakított tanácsa előtt kell megtartani. Nincsen tehát törvényesen alakítva a bíróság, ha az ily ügyben eljáró törvényszéki főtárgyalási tanács három tagból alakittatik meg Helyesen mondotta ki ezek szerint a C, hogy ily esetben a 384. §. 1. pontjában körülirt, hivatalból figyelembe veendő semmiségi ok létesül (B. J. T. LXVIII. 60.). 384. §. 4. pont. E semmiségi ok létesülhet a felebbezési eljárásban is. Akár abban az alakban, hogy a felebbezési bíróság revíziót gyakorol az ítéletnek oly rendelkezésére vonatkozólag, a mely perorvoslattal megtámadva nincsen, a melynek tekinteiében tehát a felsőbíróságot revizionális hatáskör meg nem illeii (ugyanígy Kommentár III 29.) ; akár abban a tekintetben, hogy elmulasztja a revíziót oly területen, a hol azt gyakorolni köteles volna. E felfogásnak felel meg a C. határozata, a melylyel megállapította * E kérdést tüzetesen kifejti Vaigha Ferenc^ B. J. T. LXVIII. j?., továbbá e sorok irója B. Sz. T. j. f. 124. és IJJ.