Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

37° BÍRÓI GYAKORLAT. kérdést az esküdtek döntésétől eltérő irányban fogja eldönteni. Epen azért a jogkérdésnek az esküdtek részéről bizonyos irányban való eldöntése nerrr lehet befolyással arra, hogy a további ténykérdések feltétessenek-e. A ténykérdéseket tehát arra való tekintet nélkül fel kell tenni, hogy az esküdtek a jogkérdésben mikép határoznak. Máskép a C. nincsen abban a helyzetben, hogy az egész anyag tekintetében a revíziót gyakorolhassa, s igy esetleg megsemmisíteni s uj eljárást elrendelni (B. P. N. 55. §.) kénytelen. Az esküdtbiróságok egy része azonban, a kérdések egybekapcsolásánál szem elől téveszti a jelzett szempontot és ténykérdésekei is attól feltételezetten tesz fel, hogy előzetesen bizonyos jogkérdések mily érvényben döntetnek el. Egy esetben ugyanis (B. J. T. LXVII1. 45.) az esküdbiróság a főkérdés után a jogos védelemre, majd ezt követőleg az erős leiindulásra vonatkozó tény- és jogkérdéseket tette fel ; miután azonban az esküdtek a jogos védelem fenforgását megállapították, az erős felindulásra vonatkozó tény- és jogkérdések megoldatlanul hagyattak. A C. az esküdtek által megállapított tények alapján a jogos védelmet megállapíthatónak nem találván, anyagi semmiségi okot állapított meg, mihez képest uj ítéletet kellett volna hoznia. Miután azonban az erős felindulás tényelemei tekintetében az esküdtek nem határoztak, a C. nem volt abban a helyzetben,, hogy az erős felindulás kérdésében határozzon, s igy megfelelő ténymegállapítás hiányában, a B. P. N. 35. §-a értelmében az ítéletet megsemmisiteni és uj eljárást elrendelni volt kénytelen. Ez ujabb eljárás mellőzhető lett volna, ha az erős felindulás tényelemei a jogos védelemre vonatkozó jogkérdésnek mikénti eldöntésére való tekintet nélkül az esküdtek döntése alá bocsáttattak volna. Egy másik, ugyanakkor közölt esetben (B. J. T. LXVIII. 44.) az. esküdtbíróság már azt a czélszerübbnek jelzett eljárást követte, hogy a ténykérdések a jogkérdéseknek miként való eldöntésére tek'ntet nélkül az. esküdtek döntése alá bocsátandók. És ez az eljárás tette lehetővé a Curiára nézve az érdemi döntést, és tette mellőzhetővé az uj eljárás elrendelését. Ebben az esetben az esküdtek nemmel feleltek a főjogkérdésre ; az. esküdtbíróság azonban ennek daczára döntésük alá bocsátotta a jogosvédelemre vonatkozó ténykérdéseket. A C. pedig azt állapította meg, hogy az esküdtek tévedtek, midőn a főjogkérdésre nemmel határoztak, azonban az esküdtek által megállapított ténye ^ alapján megállapította a jogos védelem fennforgását, s igy abban a helyzetben volt, hogy uj eljárás elrendelése nélkül az ügy érdemében határozhatott. Kívánatos volna, hogy az esküdtbiróságok általában a most jelzett eljárást kövessék. Ide vonatkozó nézetemet egyébként a jogesetek közlésekor tüzetesen kifejtettem (B. J. T. LXVIII. 41.). 4. §. A B. P. N. rácziójának teljes félreismerésére mutat az egyik-