Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Az új jövedéki bűnvádi eljárás

JOGÁSZOK ÉS ÁLLAMFÉRFIAK. 357 Első föllépése még a régi ritus szerint, Veszprém megye székházában történik, és mint tiszti ügyész ugyanitt tűnik föl ritka észbeli és szónoki adományával, de. őt is, mint ama kor minden tehetséges ifját, csakhamar a politika sodorta magával. Pályafutásának kezdete tehát szinte egészen politikai jellegű. Ez vitte Deák Ferencz közelébe is, a kinek hatása élete végéig meglátszott rajta. Mindazáltal igazi politikus sohasem volt. Deák Ferencz halála után politikai egyéniségét nem is birta volna többé igazán megtalálni. Igaz, hogy azután is többször játszott a pártéletben kiváló, itt-ott vezető szerepet is, de ez sem őt magát nem elégítette ki, sem pedig azokat, a kik fényes tehetségeinek az ország érdekében való sokkal nagyobb érvényesülését szerették volna megérni. Valóban, ha politikai sikerein tekintünk végig, -azt kell mondanunk, hogy azok, — bármily zajosak is voltak olykor — nemhogy jogászi sikereit és szolgálatait meg nem közelitették, de még irodalmi sikereinél is jóval mulandóbbak voltak. Talán szerencse lett volna a magyar közéletre nézve, ha Eötvös itt eltékozolt óriási munkaerejét is egészen a magyar ügyvédség és az annyira elárvult magyar törvénykezési szószék föllendítésére használta volna föl. Noha másrészről bizonyos sajnálkozással kell bevallanunk, hogy viszonyaink közt a legkiválóbb tehetségek is csak elvétve képesek a bennük rejlő eleven erőt, politikai szerep nélkül kifejezésre hozni. Ettől a régi előítéletünktől mind máig sem bírtunk szabadulni. Mint iró csakis a tiszaeszlári pör után, politikai pályafutása ellanyhulásának arányában kezdett szerephez jutni. Publiczisztikailag ugyan már előbb élénk tevékenységet fejtett ki, de nagyobb irodalmi hatása ama tárczáival kezdődött, a melyek, egyebekkel megtoldva, ma 24 szép kötetben forognak a müveit magyar közönség kezén. E részbeli érdemeinek méltatása nem tartozván itt reánk, elégedjünk meg annyival, hogy mély magyar humorával és eredeti észjárásával a magyar irodalmat oly kincscsel gazdagította, a melyet alig is tudunk megbecsülni. O hozta be az irodalomba a magyar paraszt humorát és észjárását, szinte a magyar paraszt-stilust is, a mi hosszú ideig kedvezőleg fogja befolyásolni az internaczionális laposságokra hajló irányokat. Mint jogász, Eötvös Károly egyénisége már sokkal jobban visszavág a forradalom-előtti Magyarországra. E részben áll legközelebb régi táblabiráinkhoz, a kik a jogi dogmatikában szinte egészen járatlanok voltak és törvényismerettel sem voltak nagyon megterhelve, azonban abban a mi a jogéletben végre is fontosabb minden elméletnél és tudás-tehernél : az igazság megkeresésében, szinte ösztönszerű megérzésében, páratlanok voltak. Eötvös Károlynak mint jogásznak a nevelése egyáltalán nem volt modern és igy nem lehet csodálni, hogy élte fogytáig irtózott minden elméleti szubtilitástól és dogmatizálástól. Vidéki intézetekben nevelkedve, akkor