Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 5-6. szám - Cui Prodest?

CUI PRODEST ? szakasz is kétségtelenül kifejezi egyrészt, hogy Magyarország csakis szabad elhatározása alapján korlátozta önállóságát a közös ügyek parlamentáris ellátását illetőleg is, másrészt, hogy Magyarország Ausztriával szemben mindenkor egy teljesen egyenjogú felet képvisel, azaz hogy mint állam létesitett megállapodásokat az O Felsége uralkodása alatt álló másik állammal. Minthogy pedig Magyarország, mint elhatározásában önálló, tehát souverain állam, nem fogadhatott el semmi néven nevezhető közös parlamentet, ezért fordul a közös ügyek parlamentáris kezelését illetőleg az egyes országgyűlések által kiküldött bizottságok, delegatiók eszméjéhez, ezzel tehát olyan megoldáshoz, mely Waitz szerint már magában vévejs feltétlenül az «államok szövetsége» mellett szól, contra «szövetséges állam». De az 1867-iki törvény még ennél is tovább ment, mivel még a delegatiókra nézve is teljesen kizárja az együttes tanácskozások lehetőségét (34. §.), hanem az ellentétek szükséges kiegyenlítésére csak azt a concessiót teszi, hogy a mennyibén három üzenetváltás is sikertelen maradna, ugy a két bizottság együttes ülést is tarthat, de egyedül csak az egyszerű szavazás megejtése végett. A paritás ezeknél az együttes «szavazó*) üléseknél is a leggondosabb részletességgel van megóva, olyanynyira, hogy a jelenlévő (szavazó) tagok száma, mindegyik bizottság részéről csak ugyanaz lehet, ama feltétel alatt, hogy határozatot csak akkor lehet hozni, ha mindenik bizottságnak legalább 2 3-ada van jelen. Az pedig, hogy a határozatot abszolút többséggel, tehát majorizálással hozzák, nem mond azért ellent annak, hogy a delegatiók utján kifejezésre jutó akarat mindig csak aj államok kö^ös akarata marad, nem ugy, mint a szövetséges államnál, hol a szövetséges állam akarata nem egyszerű összegezése a tagállamok akaratának, hanem ezekkel szemben egy különálló akaratot mint főhatalom képvisel. A delegatiók együttes — szavazó — ülése nem hogy meggyengítené azt a teljes különállást, a melyet a közös ügyek parlamentáris tárgyalásait illetőleg a magyar törvényhozás elengedhetetlennek tar-