Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Az ausztriai közjogi irodalom és Magyarország

AZ AUSZTRIAI KÖZJOGI IRODALOM ÉS MAGYARORSZÁG. i mének évek hosszú során át tudományos fegyverekkel harczoló irodalmi vezérférfia Tezner udvari tanácsos ur, az osztrák közigazgatási biróság itélő bírája mást iparkodik a közös intézmények czimeréből kiolvastatni. Lássuk mit mond igen rövid nyilatkozatában. Tezner a «Neue Freue Presseben» (okt. 16.) a következő felfogásának ad kifejezést: A czimerkérdés rendezése után az ausztriai császári cqimer csak a Reichsrathban képviselt királyságokra és országokra szorítkozik, következőleg a «die im Reichsrathe vertretenen Königreiche und Lánder» kifejezés elesik és helyére jön az osztrák császárság (Kaiserthum) vagy ausztriai császári állam (Kaiserstaat Osterreich). Más oldalról azonban — igy folytatja — itt is megnyilatkozik az 1868. november 14-iki kézirat államjogi compromissumának az a jellege, hogy a két állam összeköttetésével összállamba való constructióját nem ejti el, a mennyiben az ausztriai ház «domus austriaca» (magyar pragmatica sanctio) országlása alatt a pragmatica sanctio által alkotmányosan egyesitett országokból álló monarchiához ragaszkodik. Ez a constructio — mondja Tezner — jelképileg abban nyer kifejezést, hogy a két állam czimerét az uralkodóház czimere és a pragmatica sanctio «indivisibiliter ac inseparabiliter» jelszavát hordó szalag kötik össze. Összefoglalva tehát — végzi Tezner — annyit meg lehet állapítani, hogy e most közzétett kézirat után a «Kaiser von Oesterreich* abban az értelemben eltűnt, hogy ez alatt ugy mint az 1804-iki proclamatióban az uralkodóház alatt létező összes országok értessenek, de az ausztriai monarchia vagy a «Haus Österreich» (domus austriaca) által országolt monarchia tovább él. Azt teljesen értem, hogy Tezner udvari tanácsos urnák nehezére esett a czimerkérdés rendezése, mert rengeteg munkát fejtett ki annak bizonyitására, hogy Magyarországnak állami souverainitását épen a pragmatica sanctio és az 1867-iki ki-