Jogállam, 1916 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1916 / 1-2. szám - Az ausztriai közjogi irodalom és Magyarország

c 0 WLASSICS GYULÁ egyezés alapján megtagadhassa. Azt is megértem, hogy esetleg aranyhidat keres a visszavonulásra. Ez azonban nem oly méltó eljárás, mint a minő az volna, ha végre elismerné, hogy a czimerrendezés a pragmatica sanctio és az 1867: XII. t.-cz. helyes végrehajtása. Elismerné, hogy Magyarország sohasem adta fel önállóságát és jogilag Ausztria sem kebelezhette be Magyarországot. Magyarország a mohácsi vész előtt nemcsak független ország, hanem úgynevezett archiregnum (keleti nagyhatalom) volt. Az ország alkotmánya szerint az államhatalom a szent koronát illette. Más szóval a nemeseknek és az általuk választott királynak együttes hatalma volt. Magyarország nem is volt «de jure» patrimonialis ország. A nemesség nem hübéren, hanem a «laurea virtutis», tehát érdemekért szerzett adományon alapult. Az ausztriai ház (domus austriaca) trónrajutása sohasem tehette jogilag ausztriai tartománynyá Magyarországot. Ezért ragaszkodott Magyarország a királyválasztás elvéhez és mikor 1687-ben a «domus austriaca» fiágában megállapította az elsőszülöttségi rendet, mikor 1723-ban kiterjesztette a nőágra a trónöröklést: a koronázási intézményt fenntartotta ugyanabban az alakban, a mint az a királyválasztás korában fennállott. Sem 1687, sem a pragmatica sanctio Magyarországot és részeit nem sorolják az ausztriai ház patrimoniumává. Legyen nyugodt Tezner ur, a kézirat nem compromissumot keresett, hanem a törvényben gyökező paritásos dualismust akarta becsületesen végrehajtani. Azt a dualismust, mely egyenes leszármazója a pragmatica sanctiónak. Annak a pragmatica sanctiónak, mely a két állam közös létérdeke által sugallt együttes és kölcsönös védelem alapelvén nyugszik (hogy bármely jövő időkben minden külföldi és belföldi zavaroktól és veszélyektől megóva legyen és áldástadó, folytonos nyugalomban és a lelkek őszinte egységében (sincera animoium unione) minden külső erőszak ellenében is legszerencsésebben fennmaradhasson . . .»), melynek alapján a magyar törvényhozás a nőági