Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - Az új polgári perrendtartás és a szabadalmak

AZ UJ POLG. PERRENDTARTÁS ÉS A SZABADALMAK. 6l Különösen a nálunk amúgy sem dédelgetett iparjogvédelem szempontjából sajnálandó, hogy a polg. perrendtartás életbeléptetése alkalmával kellőkép nem gondoskodtak a szabadalmi eljárásról, nyilván nem ismervén a fennforgó nehézségeket. Minthogy azonban az eddigi állapot fenntartása nem kívánatos, minthogy továbbá ez idő szerint nincs kilátás arra, hogy a törvényhozás a mulasztást pótolná és most már rövid idő múlva ez felesleges is lesz, mivel a szabadalmi törvény revíziója nem hosszú idő múlva meg fog történni, egyelőre egyéb nem marad hátra, mint a kérdést uj ügyviteli szabályok segélyével megoldani és e rendelet hatályát és tartalmát a közjogilag megengedett legvégsőbb határig kiterjeszteni. Ezekben az ügyviteli szabályokban lesz szabályozva az a kérdés mind, melyeket fent már emiitettünk és azonkívül még sok más kérdés is, pl. vájjon a felszólaló áttérhet-e más igénypontra is, mint a melyet felszólalásával megtámadott? továbbá, hogy a felszólalás visszavonható-e? és mikor? minő joghatálylyal ? Ide tartozik a jogerősség kérdése és ezzel kapcsolatosan az ujrafelvétel, az igazolás kérdése; ide tartozik az anterioritások beismerése és tagadásának kérdése stb. stb. Mind oly nehéz, kényes kérdés, melynél a perrendtartás «megfelelő »> alkalmazása minket teljesen cserben hagy, vagy teljesen téves útra vezetne, pedig nem is soroltunk fel valamennyi idetartozó kérdést. Ha a perrendtartás szabályait ezekben a kérdésekben «megfelelően» alkalmazni akarjuk, látjuk, hogy az lehetetlen, vagy pedig a «megfelelő» szónak oly tág értelmezést adunk, a mint azt soha se tették és az alkalmazás már nem is «mee:felelő» többé. Ezzel minden ho^áértő tisztában van. A szabadalmi hivatal mindezeknek daczára a polg. perrendtartás életbelépését nyugodtan várja. A felszólalási ügyekben eddig is a szóbeliség és közvetlenség elvére alapított eljárási szabályokat alkalmazott, bizonyos gyakorlat fejlődött ki egyes kérdésekben, mely gyakorlat — hogy ingadozó ne legyen és írott jogot alkosson — törvényben meg lett volna rögzi-