Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

BÍRÓI GYAKORLAT. 439 foglaló írásbeli beadványokat a bírósági iratokhoz csatolandó első példányon kivül a Pp. §-ában előirt annyi további példányban kell benyújtani, hogy mindegyik alperesnek egy-egy példány jusson. Mivel a\ ellenfélnek minden esetben joga van a\ újbóli megidé^teiésének alapjául szolgált beadvány tartalmát ismerni és vele előre nem köbölt beadványt figyelembe venni sem köteles, a fent előre bocsátott általános szabály a\ uj határnap kitűzése iránti kérvényekre is vonatkozik. De a felhívott §. alá eső beadványok többi példányai csatolásának szükségét a\ a%ok után esedékes illeték lerovásának kötelezettsége is maga után vonja. Ellentétben áll a központi járásbíróság 1915 február 6-iki megállapodásával (Jogállam májusi füzetének 368. lapján). Utalunk az ott tett megjegyzésre. A törvényszéki megállapodásból következnék, hogy két példányban kellene azt a kérvényt is beadni, mely a kezelőnek vagy a kézbesítőnek adandó utasítás kibocsátására irányul, a midőn pl. valamely eddig meg nem idézhető félnek vagy (már korábban hivatkozott) tanúnak helyes lakezimét jelentik be. Ez igazán csak a bélyeglerovás szempontjából volna indokolt. Helyesen csak azokra a beadványokra lehet a kellő példányszámot kötelezőnek tekinteni, a melyek a tárgyalás előkészítésére szolgálnak, — a melyekben a fél olyasvalamit jelent be a bíróságnak, a miről az ellenfél az elintézéskor szükségképen értesitendő —, s a melyekben oly kérelmet terjeszt elő, melynek teljesítése az ellenfél jogait érinti, vagy a tárgyalás menetére bizonyos befolyással bir. Magyary szerint a másod- és további példányok rendeltetése az, hogy bizonyos bírósági cselekvények a felekre áthárittassanak. Ezek a példányok ugyanis arra vannak rendelve, hogy a bíróság őket határozatának alkatrészévé tegye s igy kiegészítve, megokolva, közölje a felekkel határozatát. Ezt a megokolast a bíróságnak határozatába tulajdonképen önállóan kellene felvennie ; munkakimélés czéljából azonban a törvény azt rendeli, hogy a fél beadványáról másod- stb. példányokat, illetőleg felzeteket készítsen, a melyek a határozathoz hozzácsatoltatván, ki fog tűnni, hogy a bíróság miért határozott. Tehát Magyary álláspontjából is következik, hogy oly beadványokat, melyek az ellenféllel közlendő határozat hozatalára nem irányulnak, nem kell több példányban benyújtani. A Jüsz. 161. §-a és a Tüsz. 127. §-a szerint oly kérelemről, mely a Jüsz. 9. §-a, illetőleg a Tüsz. n. §-a értelmében a kezelő önálló hatáskörébe utalt intézkedésnek megváltoztatására irányul, csak akkor kell jegyzőkönyvet készíteni, ha a bíróság a kérelem tárgyában a kezelő önálló hatáskörét meghaladó intézkedést tesz. Ha tehát a fél az ily kérelmet, melyről jegyzőkönyvet nem kell felvenni, fölöslegesen írásbeli bead ványban terjeszti elő, az ily beadványra a kellő példányszám semmi esetre sem kötelező.