Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

440 BÍRÓI GYAKORLAT. Pp. 222. §. Alaptalanul védekező felek és képviselőik megbüntetése. A Pp. 222. §-a második bekezdésének az a\ intézkedése, hogy a bíróság a felet vagy képviselőt, a ki jobb tudomása ellenére az ügyre tartozó oly tényt állit, a mely nyilvánvalólag valótlan, a\ ügyre tartozó tényt nyilvánvatólag alaptalanul tagad, vagy nyilvánvalólag alaptalanul hivalkodik valamely bizonyítékra, pénzbírsággal köteles büntetni, az ügy érdemének eldöntéséiül független büntetés jellegű rendelkezés. Ebből következik, hogy a) az emiitett pénzbírság kiszabása felől az ügy elbírálásának bármely szakában határozni kell, mihelyt büntetés alkalmazásának alapjául szolgáló tények az addigi perbeli fejlemények eredményéből kétséget kizáró módon megállapíthatók. E szerint előfordulhat, hogy ugyanegy ügyben ugyanaz a bíróság az emiitett büntetést az annak alapjául szolgáló tények ismételt felmerülése esetén többször is alkalmazhatja. b) A kérdéses pénzbírság kiszabása tárgyában mindig az ügy érdemét eldöntő határozattól elkülönített külön végzéssel kell határozni: vagyis akkor is, ha a biróság ezt a végzést a per érdemét eldöntő ítélettel eg)ridejüleg hozz& meg. Ha a pénzbírságot kiszabó határozat ellen irányuló felfolyamodás felülbírálásához az összes perbeli iratokra szükség van, az ügy érdemében az eljárást felfüggeszteni nem kell, hanem ily esetben a felfolyamodás felterjesztése az érdemi eljárás befejezésének idejére halasztható. A megállapodás abból indul ki, hogy a pénzbírság az ügy érdemének eldöntésétől független büntetés jellegű rendelkezés. Ez a kiindulási alap azonban téves. A bírságolás első előfeltétele az ügyre vonatkozó tényállítás valótlansága, a tagadás alaptalansága vagy valamely bizonyítékra hivatkozás alaptalansága. Ezek az előfeltételek — és különösen az első kettő — szorosan összefüggnek az illető tényállás valóságának vagy valótlanságának a megállapításával. Ez pedig a 401. §. értelmében csakis az ítéletben, az ítéleti tényállásban mondható ki. A fél a bírságot kiszabó külön végzés meghozatala után sincs elzárva attól, hogy további bizonyítékokkal mutassa ki, miszerint a kérdéses tényállítás nem valótlan, illetve tagadása nem volt alaptalan. A bírságolásnak nem lehet az a hatálya, hogy a bizonyítási eljárásra bármily irányban praeclusiót teremtsen ; és fennmarad a félnek az a joga, hogy az első fellebbezési tárgyaláson (498. §.) ugyanabban a ténykérdésben tovább bizonyítson ; e jogától ő a 222. §-nak sem első, sem második bekezdése alapján meg nem fosztható. Már ezért sem helyeselhető, hogy a biróság az ügy befejezése előtt külön végzéssel szabja ki a bírságot, jóllehet a fél a bírság előfeltételeinek fenn nem forgását ezután még mindig kimutathatja, és ekkor a biróság kénytelen lesz a bírságoló végzést utólag visszavonni (419. §•)•