Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 6. szám - A polgári törvénykönyv törvényjavaslata

BÍRÓI GYAKORLAT. 435 Megegyezik a központi járásbíróság 1915 február 6-iki megállapodásával 'Jogállam májusi füzetének 365. lapján). Pp. 103. §. Ügyvédi meghatalmazások tartalma. A Pp. 103. §~ának az a rendelkezése, hogy a\ ügyvédnek a per vitelére szóló meghatalmazással kell bírnia, nem értelmezhető akkép, hog}r a meghatalmazás szövegében az illető pert a felek neve, a per tárgya vagy más adatok idézésével különösen megjelölni kellene. Polgári peres ügyben tehát a felek képviseletében fellépő ügyvéd meghatalmazotti minőségének igazolására alkalmas az oly meghatalmazás is, a melynek szövegében a pervitelre szóló megbízás általánosságban jut kifejezésre. Különös meghatalmazásra csak a törvényben kifejezetten előirt esetekben van szükség: pl. házassági és személyállapotot tárgyazó perekben. (Pp. 64.3., ópó., 716., 717., 72°-y 731. §-ai.) A birói gyakorlat ebben a kérdésben nem egyöntetű. A m. kir. Curia 1882 augusztus 25-án 4026. sz. a. a következő határozatot hozta: (•Tekintve, hogy felperesi ügyvédnek a kártérítési per megindítására való felhatalmazása alperesnek ez irányban tett kifogása ellen, a fennforgó körülmények, között ugyanazon meghatalmazványnyal, a melynél fogva a keresetben érintett per harmadik személy ellen volt inditva, kellően igazoltnak nem vehető stb., mindkét bíróság ítélete feloldatik.» Ebből a határozatból (Döntvénytár uj folyam VII. k. 51. sz.) nem tűnik ki, hogy a meghatalmazás minő tartalommal, nevezetesen csak egy meghatározott alperes elleni per vitelére volt-e kiállítva ? Egy másik esetben a meghatalmazás szövegéből csak az tűnt ki, hogy az a megbízó fél apjának a hagyatéki ügyében való eljárásra adatott ; és minthogy ekként ez az okirat nem foglalta magában a megbízást arra nézve is, hogy a megbízott ügyvéd ennek a meghatalmazásnak az alapján az érintett hagyatéki ügyből folyó örökösödési pert is megindíthassa, a szegedi kir. ítélőtábla az ügyvédet a per megindítására feljogosítottnak nem tekintette. Ezt az ítéletet a m. kir. Curia 1907. évi január hó 8-án 7805/1905. sz. a. (VI. p. t.) indokainál fogva helybenhagyta (Magánjogi Döntvénytár I. k. 55. sz.). E határozat helyességéhez kétség nem férhet; és a Pp. 103. §-a alapján sem lehetne másképen dönteni. Csakhogy a másodbirósági Ítélet indokolása a következő elvi kijelentéssel kezdődik: «Az 1868 : LIV. t. ez. 89. §-a értelmében bemutatandó ügyvédi meghatalmazásnak minden kétségei kizáróan arra a perre vonatkozóan kiállitottnak kell lenni, a mely per ennek a megbízásnak az alapján megindittatott.» Már pedig az 1868 : LIV. t.-cz. 89. §-a, a mely «a meghatalmazványnak» az első perirathoz való melléklését, illetőleg az első megjelenés alkalmával való felmutatását irta elő. a meghatalmazvány tar28*