Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 5. szám - Degré Lajos

364 ÍRÓI GYAKORLAT. lembe veendő pergátló körülmény miatt az eljárás megszüntetésének, esete forog fenn és ha a megjelent fél a hivatalból figyelembe veendő körülmény tekintetében a szükséges bizonyítékot nem adja elő ; és az 50. §. első és második bekezdéséből nyilvánvaló ugyan, hogy az alperes meg nem jelenése esetében az illetékesség hiányát akkor is hivatalból kell észlelni, a mikor a törvény az illető perre nézve nem irja elő valamely más biróság kizárólagos illetékességét ; de a teljes-ülési megállapodás nyitva hagyta azt a kérdést, hogy a biróság az alperes meg nem jelenése esetében hogyan fogja a 443. §-t értelmezni, illetőleg alkalmazni ? ás igy közel fekszik annak a lehetősége, hogy a biróság ekkor is a felperes bejegyzett kereskedői minőségének és az alperes kereskedői voltának puszta állításával meg fog elégedni és meg fogja hozni a mulasztásos ítéletet. Vájjon megfelel-e ez az eredmény a törvény ama czéljának, mely a min. indokolás fentidézett szavaiban kifejezésre jut? és nem-e válik illuzóriussá az a szabály, hogy asenkit illetékes birájától elvonni nem szabad :» De lássuk az 50. §. harmadik bekezdésére alapított megokolást ! «A mennyiben a törvény eltérően nem rendelkezik, a biróság az illetékességnek, vagy az illetékesség hiányának megalapítására előadott tényállítások valóságát — ha azok a köztudomással vagy a biróság hivatalos tudomásával nem ellenkeznek — csak az ellenfél tagadása esetében vizsgálja.» Ha ezt a szabályt a törvényből kiszakítva értelmezzük, akkor arra az eredményre juthatunk, hogy az illetékesség megalapítására felhozott puszta tényállításokat az idézés kibocsátásakor és az alperes meg nem jelenése esetében valókként el kell fogadni. De ha a fenti szabályt összehasonlítjuk az 50. §. első bekezdésével, mely szerint a biróság illetékességét hivatalból veszi figyelembe, — és a 129. §-szal, mely szerint, a menynyiben a hivatalból figyelembe veendő körülmények igazolására okirat szükséges, azt a keresethez eredetiben vagy másolatban (kivonatban) csatolni kell, — végül pedig a 443. §. már idézett rendelkezéseivel: akkor igen közel fekszik az a következtetés, hogy épen ezek értendők az 50. §. harmadik bekezdésében emiitett «eltérő rendelkezések!* alatt, vagyis hogy az 50. §. harmadik bekezdése nem az idézés kibocsátására és nem az alperes meg nem jelenésének esetére vonatkozik. Hiszen ekkor nem is lehet s^ó «az ellenfél tagadásáról)). Igenis, alkalmazandó az 50. §. harmadik bekezdése akkor, a mikor az alperesnek már alkalma van az illetékesség megalapítására felhozott tényeket tagadásba venni. Felteendő, hogy a törvény, a mikor az alperes tagadásáról, illetőleg nem tagadásáról beszél, az eljárásnak arra a stádiumára gondol, a melyben a tagadásnak a fizikai lehetősége is megvan. Ha tehát az alperes megjelenik és pergátló kifogást emel ugyan, de pl. a teljesítési helynek (29. §.), vagy az áru megrendelésének (31. §.) bizonyi-