Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A perjog egyik főproblémája a perrendtartásban

94 Dl SZÉKÁCS ALADÁR Az Írástudás nem természeti sajátság. Az irás egy szellemi találmány, a melyet az ember elsajátíthat. Bár e találmány czélja a repülő szó megrögzítése, az Írásnál részben egészen más agyczentrumok működnek, mint a beszélésnél. Ekkép a beszédet nem pótolja. Ha irok, a helyett, hogy beszélnék, lényegesen mást irok, mint a mit mondanék. Azt, a mit «mondtam volna»>, az irás nem képes hiven visszaadni. Az irás tehát tanúskodhat írójának szellemi képességéről, Írásbeli jártasságáról, de annak révén soha se nyerhetek az illető egyéniségéről helyes képet. Mert a mig a beszéd cselekvés, addig az irás csak egy korábbi s a biró előtt rejtve maradt cselekvés eredménye. A beszélő ember a biró előtt áll. A tárgyalás eseményei spontán váltanak ki belőle nyilatkozatokat. Beszéd közben küzd, elhatározásra jut, önmagának ellentmond, kérdésekre felel, mig más kérdésekre nem talál feleletet. Egyszóval folyvást dokumentálja a biró előtt, hogy a per egyes momentumainak mi volt hatása a lelkületére. Az irásos peres nyilatkozatból mindezekről nem tudok semmit. Nem tudom, mily hatással volt alperesre felperesnek ez az állítása, az az érvelése. Az a nyilatkozat, a mit Írásban tett, lehet, hogy napok kinos munkájából származó s még hozzá nem is őt, hanem például ügyvédjét dicsérő kitalálás, a mely nem is születhetett volna meg, ha élőszóval nyomban kellett volna nyilatkoznia. Pedig a biróra nézve sokszor nem is a nyilatkozat tartalma, hanem a nyilatkozatot kisérő körülmények lesznek a fontosak, a melyek az Írásbeli nyilatkozatnál az annak elkészi-