Jogállam, 1915 (14. évfolyam, 1-10. szám)

1915 / 1-2. szám - A perjog egyik főproblémája a perrendtartásban

A PERJOG EGYIK FOPROBLEMÁJA A PERRENDTARTÁSBAN. 95 tését megelőző s nem a bíró előtt lefolyó ténykedések ismerete alapján volnának csak meghatározhatók. Az írásbeli perben tehát a fél ép akkor nincs a biró szeme előtt, a mikor az az igazság kiderítése szempontjából a legfontosabb volna. De más bajok is vannak az irás körül. Mint minden ismeretet, úgy az irást is - - ez alatt nem a betűvetést magát értve — csak az tudja elsajátítani, a kinek ahhoz különös tehetsége van. A természet sokszor nagy szellemektől is megtagadta azt, hogy Írásban helyesen ki tudják fejezni azt, a mit gondoltak. Sokszor volt kezemben zagyva, érthetetlen kérvény, a melynek felvilágosítása végett a felet meghallgattam. Ugyan az az ember rendesen élőszóval teljesen érthetően mondta el azt, a mit írásban sehogysem tudott kifejezni. Ez forditva is áll, csak egészen más következik belőle. Az, a ki előttem Írásban ügyeskedett, azt szeretem szemtől szembe is látni s megtudni, hogyan mondja el előttem élőszóval azt, a mit Íróasztala mellett kifundált. Az eredmény az lesz, hogy rájövünk arra, hogy az illető személy az ő való lényét irásmesterségbeli ügyessége mögé elrejtette s most a mikor spontán kell megnyilatkoznia, egészen más képet nyerünk róla. Hisz megengedem, lehet élőszóval is színlelni, hazudni s lehet a hangosan kiejtett szó is mesterséges. De erre rájönni igen könnyű, mert a szó illusztrálására előttem áll maga az ember. Az irás pedig mesterség, esetleg művészet, de semmiesetre sem az emberi szervezet működéséből fakadó ösztönszerű cselekvés. Csak egyes kiválóan nagy szépirodalmi irónak van meg az a tehetsége, a melynek segitségével eseményeket úgy ir le. hogy azokat oly élénken látjuk magunk elölt, mintha bennük élnénk.