Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A jövő börtönrendszere

BÍRÓI GYAKORLAT. foglalkoztunk azzal az ellentéttel, a mely a Curia és a budapesti tábla joggyakorlata közt felmerült. Mig a Curia néhai Márkus De\sö előadása alapján a nyugdijszabályzat kifejezett intézkedéseivel szemben a kilépett alkalmazoitnak nyugdijbefize'.éseit visszaítélte, addig a budapesti' tábla e szabályzatot oly szerződésnek tartotta, melynek megtámadására nem szolgál indokot az a kényszerhelyzet, hogy a tisztviselő csak eme feltétel mellett nyert alkalmazást. A Curia 2. jogegységi határozata a budapesti tábla álláspontját tette magáévá. A Curiának igaza van abban, hogy a szerződés érvényességét nem zárja ki az a kényszer, hogy a munkás a gazdasági viszonyok nyomása alatt függő helyzetben van. Nem tehetjük azonban magunkévá azt a kijelentését, hogy az alapszabálynak ily kikötése a jóerkölcsökbe nem ütközik. A jogegységi határozat a magyar törvényhozás eddigi felfogására utal, annak kimutatására, hogy e kikötések az erkölcsi renddel ellentétben egyáltalán nem állanak. Azok a törvényhelyek azonban, melyeket a határozat idéz, más helyzetet tartanak szem előtt. A K. T. 506. §-ának analógiája szerint nyugdíjbiztosítás esetén is legalább a befizetések egy része visszajár. Az ügyvédi nyugdíj- és gyámintézetről szóló 1908: XI. t.-cz. és az állami alkalmazottak ellátásáról szóló ioi2:LXV. t.-cz. analógiája pedig azért nem irányadó, mert mindkét törvény oly egyének nyugdijáról szól, akiknél az állásváltozás a legnagyobb ritkaságok közé tartozik. Azonfelül e törvény 127. §-ában az ügyvédnek biróvá kinevezése esetén kifejezett gondoskodás történik arról, hogy az ügyvédi foglalkozásban töl'ött éveket az igazságügyminiszter a nyugdijköteles évekbe beszámíthassa. Ezzel szemben a magánalkalmazottak szabad vándorlása és állásváltoztatása nemcsak az általános szokásnak felel meg, hanem az alkalmazottnak oly legszemélyesebb joga, melynek korlátozása és nehezítése szocziálpolitikai okokból sem kívánatos. A jogegységi határozat okfejtése sem győz meg tehát arról, hogy ez eredmény a mai szocziális erkölcscsel összhangban van. Miután pedig azokat a törvényidézeteket, melyekre a Curia álláspontját felépíteni igyekszik, megdöntöttük, és tételes törvényben a bonos móres kodifikálását amúgy sem kereshetjük, ennek a kérdésnek eldöntése tulajdonképen a társadalmi lelkiismeret dolga. Mivel pedig ennek felfogásával az idézett kikötés össze nem fér, a Curia helyesen állapíthatta volna meg a kikötés érvénytelenségét. Ezzel egyszersmind az alkalmazottak kötelező nyugdíjbiztosításának ügyét hatalmas lépéssel vitte volna előbbre.* A jogegységi határozatnak pusztán utolsó bekezdése az, a mely ezt a lehetőséget még nyitva tarto'ta. E szerint a döntés nem érinti azt a kérdést, hogy adott esetben a döntés tárgyát tevő kikötés az alkalmazottra nézve a szolgálati belépés vagy kilépés egyéb különleges körülményeit is figyelembe véve, esetleg ha'álytalanitható-e. A Curia ujabb * L. Jogállam XII. évf. 66. I.