Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 1. szám - A jövő börtönrendszere

A JÖVŐ BÖRTÖNRENDSZERE. tarthatja, ha a feltételes szabadságrabocsátás további előkészítésére van szükség. Joggal érhet a szemrehányás, hogy voltakép a felvetett kérdés denaturalizácziója, ha a fiatalkorúak nevelő-intézményeit •összevegyitjük a fokozatos börtönrendszer továbbfejlesztésével. De nézetem szerint a szemrehányás csak látszólag jogos. Nevelés a czél az egyik, nevelés a czél a másik esetben. Legfeljebb a nevelés sikerének valószínűségében rejlik a különbség, mert nyilvánvaló, hogy egy 15 éves siheder nevelése, ceteris paribus, inkább remélhető, mint a Btk. §-ainak megszegésében kiérdemesült =50 éves betörőé. Ha ma azt hangoztatják, hogy a fiatalkorúak fogháza, a javítóintézet az igazi nevelőbüntetés, ugy ebben az a hallgatag beismerés rejlik, hogy a szó szorosabb értelmében vett szabadságvesztésbüntetés csődöt mondott, attól nevelő eredményeket ugy sem várhatunk. De éppen gyakorlati szakemberek előtt talán nem kell hangoztatnom, hogy lehetnek esetek, a melyekben a felnőtt bűntettes jobban megőrizte egyéniségének naivitását s igy inkább nevelhető, mint a ió éves fővárosi apacscsemete. Midőn mi a kriminálpolitika eszközeit életkor szerint differencziáljuk, voltakép visszaesünk a dogmatizálásba, a melyből a büntetőjognak .a kriminológián alapuló továbbfejlesztése kiragadni kivánt, mert a természet csak átmeneteket s nem határokat ismer. Igaz, hogy az életkor fontos tényezője a kriminalitásnak, de nem önmagában, hanem csak azért, mert egyes társadalmi és biológiai tényezők fokozottabb érvényesülésére lehetőséget nyújt. Épp igy a represszió és a praeventio szervezésénél, ha racionálisan járunk el, csupán a nevelés módszerében és eszközeiben különböztethetünk fiatalkorúak és felnőttek közt, de nem rendelhetjük alá a büntetési czélokat a kor szempontjának s nem állithatjuk szembe a fiatalkorúak intézményeit, a melyektől komolyan remélhetjük a nevelés lehetőségét, a nevelőbüntetéssel, & melyet ugyancsak a nevelési czél szolgálatába állítunk, de .azzal a hátsó gondolattal, hogy a czél amúgy sem érhető el. 3*