Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 5. szám - Az egyoldalú ügylet

TÖR VÉNYE LŐ KÉSZÍTÉS. törvény az értesitvények egyes fajai között mi különbséget sem tesz, hogy a c^im^ett, apasztó ügylet sem teljes mindaddig, mig a létesítő ellenfele 1 annak c\im^ését tudomásul nem vette, vagy legalább is nem tűrte, hogy a nyilatkozat az ő tudomási kőiébe behatoljon. E\ a tűrés azonban már nem kötelezettség, hanem jogosultság vagy legalább is előny. Kirekesztése 2 a\ apasztó ügjdettel czélzott előnyök bekövetkeztét meghiusítja, de a létesítő ellenfelét jogilag rosszabb helyzetbe nem sodorja. Az apasztó és a növesztő egyoldalú ügylet ellenfelének helyzete ugy viszonylik egymáshoz, mint a késedelmes hitelezőé meg adósé. Épen ezért teljesen megfelelő a magánjogi III. Tervezet 723. szakaszának az a rendelkezése, mely szerint az apasztó egyoldalú ügylet, melyet a III. Tervezet csak körülírással tud megjelölni, abban az időpontban válik hatályossá, a melyben a kiskorú azt megkapja.3 Az apasztó ügylet is lehet azonban kényelmetlen. Elengedés és lemondás b-zonyos körülmények között még büncselekménynvé is válhat. Az 1878 : V. t.-czikk 467. és 468. szakaszainak «ajándéka» és «jutalma>> bizonyára az marad, ha alapját nem szerződés, hanem egyoldalú ügylet képezte is. Az egyoldalú apasztó ügyletnél tehát módot kell adni a kedvezményezett félnek, hogy a juttatást magáról elhárítsa. Kérdés, vájjon ezen szükséglet mellett alkalmazhatók-e egyáltalán azok a törvénykezési szabályok, melyek a növesztő ügylet tényállásának befejezhetését az ellenfél akadékoskodása daczára is bizto>itották ? A törvény nem különböztet. Sőt minden oly értesitvényrő.l szól, melynek czélja, hogy palamely jogi következményt vonjon maga után. A felől meg nem igen tamáskodhatunk, hogy a létesítő jogkörének apasztása nagyon is jogi következmény. És pedig olyan, melynek elhárítása a disponibilis ]Ogok területén belül az ellenfél hatalmi körén kivül esik. Viszont azonban ez utóbbinak égető jogi érdeke lehet az egyoldalú juttatást a maga jogkörébe be nem bocsájtani. Szóval a létesítőnek érdeke, hogy az apasztó egyoldalú ügylet ellenfelének akarata ellenére is befejeződjék, az ellenfélnek pedig az, vagy legalább az is lehet, hogy a létesítő törekvése meghiúsuljon. Jogrendünk ebből a dilemmából következőképen szabadult. A hatósági pótlást az «értesitvény» tartalmától nem teszi függővé és felismerhetően «bármely» egyoldalú ügyletnél tartja alkalmazhatónak. Ez kétségtelen önellentmondás, mert hiszen akárhogy kerülgessük is, a közjegyzői, vagy pláne a bírósági kézbesítés az ügyleti ellenfél közléstürésének kierőszakolása és modern érzékünket egyenesen sérti, hogy a jogrend olyasvalamit erőszakolhasson, mi a kényszeritettnek nem is kötelessége. 1 Itt nehéz őt passzív félnek nevezni. 2 V. ö. alább, mennyiben erőszakolható e tűrés ? 3 Vagyis az apasztó ügylet a korlátolt cselekvőképességühez is czimezhető.