Jogállam, 1914 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1914 / 4. szám - Visszakövetelhetők-e a bányatársládákba befizetett járulékok?

284 DOBI IMRE birói oltalmat. Pl. az 1877 : VIII. t.-cz. 1. § a eltiltja a feleket közjegyző előtt megkötésétől olyan szerződésnek, a melyben 8%-nál magasabb kamat köttetett ki, ugyanezen t.-cz. 4. §-a eltiltja a birót 8 %-nál magasabb kamat megítélésétől. A K. T. nem ismeri el érvényeseknek pl. a biztositási szerződésben foglalt olyan kikötéseket, a melyek az ő imperativ rendelkezéseivel ellenkeznek (507. §.). Nem kell az én nézetem szerint ilyen esetekben a «boni móres» után kutatni. Elég, hogy a szerződés contra legem szól. És ha tételes törvények nem határolják a magánjogi életet, akkor már minden szabad ? Az erősebb, az előnyösebbhelyzetben levő, az ügyesebb, a jogi téren jártasabb, a képzettebb, a kapzsi a tételes törvények hiányát felhasználhatja arra, hogy mivel törvény nem tiltja, a magánjog általános szabályai ellenére köthet szerződéseket és kérheti a birói oltalmat? Hát nem contra legem van a szerződés akkor is, ha tételes törvény ugyan nincs, de a szerződés nyilvánvalóan beleütközik a magánjog általánosan elfogadott szabályaiba? A tételes magyar kötelmi jog hiányában nem a magánjog általános szabályait alkalmazza-e a biró akkor, a mikor a kötbért mérsékli, vagy a mikor a magánjog szabályaival összeférőnek tartja azt, hogy valaki valamely helyen bizonyos ideig kereskedést nem nyithat, mert magát igy kötelezte? Nem kell mindezeknél minden esetben a jó erkölcsökről beszélni. Ugy találom, hogy az esetek legtöbbjében elég, ha azt nézzük, hogy valamely szerződés contra legem, rationem iuris irányul-e vagy nem. Hiszen végeredményben a valamely társadalomban élő ius és a ius-ból kisarjadzó lex is gyümölcse azon társadalom gazdasági és erkölcsi életének, és ha a jogban boni mores-ről beszélünk, aligha érthetünk alatta mást, mint a még csak kiforrásban levő, de határozott körvonalakkal még nem biró, a jognak külső formáját még nem nyert jogot. V. A mi a szerző ur czikkének legerősebb és legtartalmasabb része, az a kir. Curia jogegységi tanácsának 2. sz.